A bűnnek ára van
A balgaságra bánat ül,
ha annak árja rád vetül,
hiába futsz el, átölel,
akárha mérget is kever,
mohón, sietve szürcsölöd,
s utána béna, szürke köd
borul reád homályosan,
de hát a bűnnek ára van,
te is tudod, de szód hamis,
remeg belé az ajkad is.
Ha már eladtad önmagad,
e vonzalom le nem tagad,
kezed zokogva moshatod,
az akkor is ragadni fog,
a lelkeden sötét a folt,
megértheted hiába volt,
keresztelőd, ha ostoba
megalkuvásod ostora
a hátadat hasítva szét,
feszíti léted üstökét.
Az élted elrohan hamar,
belül talán kicsit, ha mar,
de rá se rántva hajladoz
gerinced és a sors botoz,
hiába, mert a megszokás
üres falára mégse vás
szemernyi rebbenést se már,
s a dicstelen halálra vár
a vézna lelked oktalan,
de hát a bűnnek ára van.
