Linktár

Cicaparádé a Lánchídnál

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/8 számában.

Kora este volt. A hídfőn a kőoroszlánok, mint mindig, most is a park túloldalán halványan derengő, mind a négy évszakhoz illő fénydíszekben gyönyörködtek. A téli köd és a szokásos szmog miatti szórt fényben alig volt látható, ahogy egy fiatal vasmacska lassan kimászott a vén Dunából, lerázta magáról a jeges vizet, és komótosan elsétált a hídfő felé. Megpillantva a távoli rokont, a két kőoroszlán barátságosan dorombolni kezdett. Mintha csak erre vártak volna, gyorsan gyülekezni kezdtek a környéken köröző porcicák is. A parkban a platánokon fázósan összebújtak a futómacskák, a terebélyes fák ágain bőven jutott hely a népes falkáknak, amik télen mindig megtűrik egymás közelségét. Csak nehezen csendesedtek el, sőt, előtte civakodtak kicsit a kényelmesebb faágakért, miközben össze-összecsörrentek láncaik.

Az úttesten békésen heverő zebrákra ügyet sem vetve egy jaguár vontatta lakókocsi bukkant fel a körforgalomban, majd leparkolt a híd előtt. A tetejére eszkábált színpompás neondíszek üvegtigris felirattal hirdették a tavalyi nyár dicsőségét, bár ez teljesen időszerűtlen volt januárban, ráadásul sem az italválasztékot, sem az árlistát nem igazította senki a belvárosi igényekhez. A szociális hálókon gyorsan híre futott a díszes állatseregletnek, így a hír hallatán a kaszinóból is sokan kisétáltak megcsodálni az üvegtigrist, majd nagy összegű fogadásokat tettek arra, hogy ez a fura szerzet nem sokat lesz a fővárosban, hamarosan visszamenekül inkább vidékre. Üvegtigris, hahaha! Még jó, hogy nem fapuma, nevetgéltek a látványon. Miután elszívták szivarjaikat, fázósan visszaszivárogtak a kaszinó otthonos melegébe, a kártyaasztal és a rulettkerék meghitt anonimitása mögé, ott legalább működik a kauzalitás alaptörvénye, aki nem játszik, az nem veszít, és a híd előtti csődületben meg végképp nem hiányzott a kaszinóvendégek többségének, hogy pont egy ilyen cicaparádé alkalmával kerüljön bele véletlenül valaki szelfijébe. Távozz tőlem, Bulvársajtó!

Ekkor, ahogy elkezdtek szállingózni az első hópelyhek, egy hópárduc bukkant fel a hídon. Budáról jött, ki tudja, mit keresett ott és mit keresett itt, de megpillantva egy népes aranymacskasereget majd elolvadt a boldogságtól. Ugyanakkor, mint a hópárducok többsége, ez a példány is rettegett a globális felmelegedéstől, és a februárt félve várta. Megborzongott az üvegtigris láttán, de a jaguárnak nagyon örült, hiszen távoli rokona. Bimm-bamm! Távoli harangszó emlékeztette az idő kérlelhetetlen múlására, és az eltűnt idő nyomában a jaguáron és a februáron eltűnődve egy vicc jutott eszébe, amiben Debil Dani az iskolában sziporkázik:

– Gyerekek, ki tud mondani egy ritka autót? Dani, te jelentkeztél elsőnek. Halljunk!
– Jaguár!
– Okos vagy, Dani! Ráadásul a Jaguar nem csak egy autótípus, hanem egy nagymacska neve is. Tudsz mondani esetleg egy másik ritka állatot is?
– Február!