Mezők
Szépirodalom / Versek (343 katt) | Baranyi Imre |
2023.08.14. |
A távolokra bánat ül,
csavarja oly kegyetlenül,
marokra fogva szívem,
hiányodon kesergve fúl
az óceánba álnokul
a szenvedély belőlem.
Kihalt, kopár mező a lét,
felélte mára mindenét,
a tér unottan ásít,
kihűlt, akár a szalmaláng,
habár előtte oly falánk,
utána bánja váltig.
Elillanó szerelmedet,
ha így esett, sebaj, vigyed,
terítsd le más mezőkre,
marad csupán a pillanat
a Kurca-parti fák alatt,
örökre megkövülve.
Előző oldal | Baranyi Imre |