Hamis igazok forradalma
A tömeg hajnalig morajlott,
Kedve szerint dúlt, tombolt.
Mindent, mi szép vala megragadott,
S magával a mocsárba húzott.
Mi kínja van az embereknek,
Hogy vadkan módra, birokra kerekednek?
Csendnek, vigyázó őrei olybá, hiába cselekednek,
Vad hordák önnönmagukból kikelve ütnek, verekednek.
Az őrjöngő lángok az egekig mardosnak,
Odalent tolvaj módra, javakért kapdosnak.
Lelkes forradalom ez, a bárgyú koldusnak,
Világvégeként zeng a védtelen pandúrnak.
Mondd, ki fiának lelkéért dúl a népek harca?
Mily teremtmények sugárzik ezt látván, beesett arca?
Fiatok lázong-e még, vagy idegenek fattya,
Betemetődik lassan, a megásott sír hantja.
2023. 06. 02.
