Űrköltészet I - Éjjé Válni
Kesergését gomolygó álmodásra váltja
Óceáni lelkek végtelen éjszakája.
Hullámzó homály hűsével eveznek
Határholt űr, keringő vermek.
Első Megérző végül visszatér
Elmosódott álomként örökké él.
Cselleng fátylaknak ismert fél szava
A jég ajkából jövendő éjszaka.
Hol halványul csillagfák körvonala
Éjjé válik tompán már csak egy fa.
Imbolygó tájak fátylakban lüktető arca
Furcsa virágban él tovább hervadva.
Rég hallott éjkorongból távolodó dalok
Sem integetik el útjára azt, mi halott.
Újjászülető felsejlő hangja
Bölcsőjéből bizakodik hamvadva.
Pillanatok örvényéből könnyezik a Volt
Ködfonal, körvonal, mikor örökkön egybefolyt.
Ellensúlyból koppanó szó s hangtalan sincs benn
Néma dallamot dobol csepp, a kongó minden.
Suttogó vészharangként kel
A csönd visszhangján hullámzó éjjel.
Igézvén ridegek sóhajtó ódon szelek
Elámúl fagyhab verméből egy felleg.
Káprázatban rejlő kába porladás
Egy sivár gyönyörűségért elvérzett varázs.
Zsibbadt csillagból fürkésző véletlenek
Keserű homokként peregnek.
Egymás arcába feledkező holdak
Hullt álomból hullámokba folynak.
2008. július-augusztus
