Lázas éjjelen
Fölém került a rettenet,
mohón a vérem itta,
pokol tüzére görgetett,
vajon mi volt a titka?
Miért zuhant e védtelen
lapályra ily sietve,
vadul hörögve, véresen
egóm miért követte?
Mi volt a bűnöm énnekem,
hogy áradatja rám tört,
kavargva, zúgva, kéjesen
a lelkemért dühöngött?
Sodort a mélybe egyre csak,
szorítva béna testem,
miközben én az ár alatt
kapaszkodót kerestem.
De mindhiába, válaszok
tusámra nem születtek,
e borzadalmas állapot
nem is marad ma veszteg.
Csupán a hajnal oldja fel
a rettegést belőlem,
csuromvizes valómra lel
a lázból ébredésem.
