Arizónai sámán
A vakító nap lustán pislog a sziklás prérin, barnára cserzett homokkvarcokon meg-megvillan a fénye. A felszálló hőségben szikla csúcsosodik ki a tájból. Az alatta elterülő völgyben az út kígyó módjára kúszik át a sivatagon. Egy sámán áll a sziklán. Némán figyeli a bozótos préri csendes idilljét amikor a sivatag szélén zöld Cadillac Eldoradó dörgő hangja kavarja fel a levegőt. A száguldó Cadillac kerekeitől porzik az út. A kocsi műszerfalába épített magnóból bömböl a zene, diócsörgők és sámándobok, és a varázshangú nő azt énekli:
Száraz csontok heverte szerte
Sonora sivataga sohasem téved
A sziklán áll az arizónai sámán
Nem ő keres téged, te találsz őrá
A sámán a sivatag felé kinyújtja a kezeit, ujjai fel-le mozognak, hívja a természet erőit. A levegő vibrál, amitől a sivatag levegője forró ködfelhővé változik. A légáram egészen a horizont vonaláig kúszik fel. Azután néhány másodpercre minden elnémul, megáll, majd a semmiből jövő vibráló röntgensugárzás villózó tajtékká változtatja a sivatagot.
A Cadillacet vezető férfi jobb csuklója lazán pihen a kormányon, bal kezével mellkasát keresztezi, és a tenyerének súlyát jobb alkarjával tartja. Mögötte ülő szőke hajú nő tekintete elréved a bozótoson, ujján gyűrű, zöldre festett köröm, csuklóján tetoválás.
A fején madárdíszt viselő sámán nyugodtan áll a sziklán – térdén farkasbőr, lábán mokaszin –, és le sem veszi a szemét a prériről. Ujjai sebesen mozognak, fel és le. A levegő vibrál. Az autó műszerei megbolondulnak, kipufogója durrog, motorja vacakol. A sivatagban bekövetkező változást először az autót vezető férfi jobbján ülő nő érzékeli. Befejezi a szempillájának spirálozását, és a visszapillantó tükör helyett a kilométerórára néz, ami áll. A sofőr ütögeti az órát, hátha a mutató újból működik. Hirtelen sötét lesz körülöttük a sivatag, majd bíbor vörösbe vált az ég. Mintha az őrület bűvölete kerítené be a prérit, ami egyenesen kocsi utasait keresi, majd miután rájuk talál, a rádióból ismét halk zene szól. Erősödnek a dobhangok, és a festett szempillájú nő mögött ülő férfi lehajtott fejjel mormolja a dal szövegét:
Száraz csontok heverte szerte
Sonora sivataga sohasem téved
A sziklán áll az arizónai sámán
Nem ő keres téged, te találsz őrá
A sivatagban hőségben vibrál a levegő. A zöld Cadillac Eldoradó motorja az út közepén megáll. Füst tör ki a motorháztető alól. A lerobbant Cadillacből kiszállnak az utasai. Felnyitják a motorháztetőt. A motortérben a tűz oxigént kap, felcsap a láng és megcsapja az utasokat a tűz füstje. A fekete klipszet viselő sofőr ideges, nem tudja eloltani a tüzet. A tetkós lány mobilon szeretne segítséget kérni, de a mobilja nem talál adótornyot.
A hőmérséklet növekszik. A hőség az autó mellett ácsorgó utasokat lenyomja a földre. Vörösen kavarog felettük az égbolt. A vízhiánytól és az égető levegőtől rosszul vannak. Téveszmék, víziók gyötrik az utasokat. Aztán egyszerre, egy pillanatban mindegyikük egy irányba néz. Pontosan úgy, mint akik meglátják életük célját. Feltápászkodnak a földről és önkívületben menetelnek felé.
A révületben lévő sámán ujjai sebesebben mozognak. A sivatag szélei egybefüggő vibráló porfelhőt alkotnak, azonban a szikla környezete tisztán kivehető. Alatta a völgy levegője mozdulatlan. A kövek élei jól látszanak, és a sziklán álló sámán is. A sámán leereszti a kezét, lazán lóg a nyitott tenyere. Fekete szeme nyugalmat áraszt. Az önkívületben menetelők elérnek a szikla lábához, megállnak, térdre ereszkednek, és a prérin ismerős dalt hallani:
Száraz csontok heverte szerte
Sonora sivataga sohasem téved
A sziklán áll az arizónai sámán
Nem ő keres téged, te találsz őrá
