A szépen kiöltözött bácsi a temetőben

Szépirodalom / Novellák (348 katt) triarii
  2023.05.28.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/6 számában.

2020. november 1., Halottak napja. A sors úgy alakította az életemet, hogy Budapesten élek már egy ideje. A halott családi hozzátartozóim vidéken nyugodnak. Ebben az évben úgy alakult, hogy nem tartózkodtam vidéken ezen ünnepen. Mégis, valamiért kimentem Pesten a Fiumei úti temetőbe. Nem is tudom miért mentem oda, talán ahogyan a virág csábítja magához kápráztató színeivel a méhecskéket, ugyanígy vonzzák a mélyebb érzésű embereket az ilyen helyek. Romok, temetők, templomok, nagy csaták, nagy történések helyszínei. Ilyenkor a sétálás más, mint egy lakótömb közepén.

Szembejött velem egy szépen öltözött, öltönyben lévő bácsi. Szép ruhában, szép cipőben, kezében virággal. Cipője szinte ragyogott a napfényben. Biztos vagyok benne, hogy sokáig készült erre az alkalomra. Hosszú időn át súrolhatta fényesre a cipőjét, és tisztogathatta elegáns ruháját. Talán az előző napi este is izgult kicsit, várta az alkalmat, hogy kijöhessen. Sokáig néztem utána, talán a rég elhunyt feleségének a sírjához mehetett?

Meghatott, hogy még vannak ilyen emberek, akik ilyen tisztelettel viseltetnek elhunyt hozzátartozóikkal szemben. Olyan, mintha egy szép virágot láttam volna egy jellegtelen dudvákkal teli réten. A dudvák folyamatosan teret nyernek. Elveszik táptalajt, a létezés lehetőségét a szép virágoktól. Ócska, a halált kigúnyoló maskarákat kölcsönzünk néhány ezer forintért. Aztán eldobjuk őket. Tököket faragunk, azt se tudjuk miért. Csakis azért, mert más is ezt csinálja. Nincs súlya a tetteinknek. Nincs mélysége, nincsenek megható pillanatok, eksztázis és eufória. Csak a mélység nélküli, felszínes létezés a mások által kreált mókuskerékben.

Előző oldal triarii