Szalmaszál
Ha volna még elég erő
elűzni balga vétkeink,
de arra sincs ma már idő,
hogy elsoroljuk azt mi mind.
Maradt-e annyi józan ész
a féktelen csaták után,
amely sebünk takarni kész
e gyász takarta éjszakán.
Ma éjre mindenünk oda,
csupán sötét jövőnk dereng,
de hát miénk ez ostoba,
kevély idők szülötte rend.
A vállaink mi még sosem
vetettük össze, mondd, miért
nem érdemelte nemzetem,
hogy egy legyünk e bús honért?
Ha nemsokára felkelünk,
csupán a gyűlölet marad,
s tetézzük izzva mind e bűnt
a szürke fellegünk alatt?
Vagy újra lesz talán, aki
kijózanodva élre áll,
felőle bárha hallani,
csupán maródi szalmaszál.
