Linktár

A Tisza gáton

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/6 számában.

Megállok a hosszas, végestelen Tisza gáton,
Körültekintek, s kémlelek a messzi látóhatáron.
Egyik oldalt, állnak sűrű erdők, mezők túl az árkon,
A másik oldalt kacsák fürödnek a megáradt, tiszai lagúnákon.

Csend honol, a szél hajamba kapva fújdolgál,
Mellettem aprócska pillangó lebegve szálldogál.
A gát tövében, ahol az erdők messzire nyúlnak, víz áll,
S lassan ring a felszíne, korbácsolatlan hullámokkal folydogál.

Körös-körül nyílik megannyi színes, tarka virág,
Zöldellő fűtakaróval fekszik, s nyugszik szerte a világ.
A fű mélyén szorgos hangyák menetelnek, zajlik a vadvilág,
Hát hol, merre létezhet ennél békésebb valóság?

A nap mint itt mindig, verőfényesen sugároz,
Oh Te, áldott hely, minden alkalommal elvarázsolsz!
Ha eljössz ide, ostoba, múló perceket nem számolsz…
Mert megáll az idő, s itt a sok rosszról már is nem álmodsz.

Megállok a hosszas, végestelen Tisza gáton,
S szívemet melengetve nézek végig a zöldellő fákon.
Csend honol, de mégis dalol az erdő, dalos pacsirta ül minden ágon,
S a szél messze viszi az éneket, amely felcsendült a Tisza gáton…