Linktár

Habzó ég

Ma délután a fények oly sivárak,
kelet felől a szürke fellegek
lekókadó virágaimra szálltak,
kerékbe törve déli kedvemet.

Habár a délelőtt szelíd, s vidám volt,
ezernyi langy varázst sodort felém,
de most e szürke, szél bolyongta égbolt
kavarg csupán a napsütés helyén.

A kisszobámba térve enyhülök csak,
pipámra töltve múltba révedek,
amint a hintaszék nyikorgva ringat,
s kezem lapozza újra versedet.

Ma délután valódi lett világod,
szabódva bár, de hörpölöm, ha látod.