A töltekezés

Szépirodalom / Novellák (487 katt) SzaGe
  2023.04.24.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/5 számában.

Pár napja azt mondta az egyik kollégám, hogy jó lenne, ha egy kis pozitív töltést engednék magamba, mert eléggé lógatom az orromat manapság. Sokat gondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy nem is mondott butaságot. Valóban szomorkás hangulatban teltek a napjaim, amit nehezen tudtam megmagyarázni. Többnyire vidám és vicces természetű vagyok, talán ennek a hiánya tűnt fel másoknak. Úgy voltam vele, hogy a hétvége ideális lesz egy kis töltekezésre, hogy elűzzem a depressziós sápadtságomat.

Szombat reggel elővettem pár ceruzaelemet. Szerencsére az egyik üzletben akciósan osztogatták, így bőségesen vettem belőle. Megfogtam az egyik elem két végét, és vártam. De nem történt semmi. Ekkor összefogtam három elemet is, de nem értem el a kellő töltekezést. Valószínűleg valamit nagyon nem jól csináltam. Tettem még egy próbát az összes elemmel egyszerre. Semmi.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a ceruzaelemekben nincsen elég szufla. Durvább energiatelep után kellett néznem. Eszembe jutott az autóm akkumulátora. Nem teketóriáztam sokat: felnyitottam az öreg járgányom motorháztetejét, és rácsíptettem az ujjaimat az akkumulátor pólusaira. Bal kezemet a pozitívra, a jobbat pedig a negatívra. Egy kis bizsergést éreztem az ujjbegyemen, de még mindig nem éreztem az energia áramlását. Beindítottam az autót, rátettem egy féltéglát a gázpedálra. Azt gondoltam, talán hogyha jár a verda, akkor a generátor jobban tölti majd a szervezetemet. Csalódnom kellett, mert a hatezres fordulaton pörgő motor zaján kívül nem tapasztaltam egyebet. Tovább romlott a hangulatom, és az elkeseredettség farkasa ismét kitépett egy darabot a lelkemből.

Aztán jött az Isteni szikra! Egy villámot kell befognom, és ennyi az egész! Berohantam a lakásba elolvasni az időjárás előrejelzést. Délutánra viharokat jósoltak. Ez aztán a szerencse! Volt a fészerben egy régi szélkakas feltűzve egy fémrúdra. Ideális kellék egy villám befogásához. Valamelyest küszködtem, mire feljutottam a tetőre a szélkakassal. Aztán leültem, és vártam. Igaz, hogy a kúpcserép nem épp a legjobb ülőalkalmatosság, de elkötelezett voltam a tervem megvalósítása mellett. Az időjárás, viszont nem úgy alakult, ahogyan megjósolta az internet. Ezer ágra sütött a nap, és egy szem felhő se úszott az égen. Néhány repülő húzta maga után a fehér kondenzcsíkját, de semmit több. Érzéseim szerint magam alatt vágtam a fát. Ám volt egy tartalék tervem arra az esetre, ha nem sikerült villámokat szelídítenem. A Nap erejében bíztam, akárcsak Superman, akit mindig feltuningolt a napsugárzás. Ennek az lett az eredménye, hogy estére rákvörösre sültem a tetőn üldögélve. Ez se jött össze.

Bárhogyan is próbálkoztam, nem sikerült feltöltődnöm. Tudatosult bennem, hogy a kollégám valószínűleg nem így gondolta a dolgot, ezért felhívtam telefonon. Elmeséltem neki a történteket, de fél perc után képtelen volt egyetlen értelmes szót mondani, mert annyira röhögött rajtam. Ekkor én is nevetni kezdtem saját hülyeségemen. Miután letettem a telefont, éreztem, hogy sokkal jobban vagyok. Noha a bőröm fene módon égett, mégis éreztem egy apró pozitív energianyalábocskát a szívemben. Elfelejtettem, hogy a nevetés milyen jó orvosság a szomorúságra. Bár nem old meg minden problémát, mégis is felvidítja az embert. Kezdő töltésnek nem is rossz!

Előző oldal SzaGe