Ki csukott szemmel
Író lennék, hogyha bíznék magamban
Hogyha jobban bíznék a szavakban
Velük benned újra vágyat kelthetnék
De valójában egy maszkot szeretnél
Már mondani akartam, hogy néha ennyire szétcsúsznak a dolgok
Bárcsak változni tudnék, nem fájna, hogy elmentél
A sötétbe kiborulva itt a hiányod
Ki csukott szemmel érted kiáltok
A szavaim szárnyra lendülnek
Hátha elmondják nekem mostantól
Kivel sétáljak tovább az úton egyedül
Előttem folyik az út, mint a patak
Tudom, hogy minden rajtad múlik csak
Hát válaszoljon hamar, mielőtt
Ellepik az elmém a fekete szavak
Már mondani akartam, hogy néha ennyire szétcsúsznak a dolgok
Bárcsak változni tudnék, nem fájna, hogy elmentél
Látod, ennyire elvesztem
Sehol találom az írót bennem
A valóság és a fikciók között
A szavaim csak vékony lécek
Nem tudom hogyan változhatnék meg
Elmondtam, hogy néha ennyire szétcsúsznak a dolgok
Bárcsak változni tudnék, nem fájna, hogy elmentél
