Horváth Mihály-os éveim...
Horváth Mihály-os éveim
be gyorsan elszeleltek,
de láza néha visszaint,
a régi szép időknek,
olyankor elkalandozok,
a könnyem is kicsordul,
hiába voltam boldog ott,
siettem el bolondul.
Azóta már a sok pofon,
kicsit kijózanított,
nyomán a régi padsorok
közé ma visszavágyok,
hiszen felelnék újra én
a jó tanáraimnak,
de már a sors bolond vizén
terelgetem hajómat.
Az évek árja elsodort,
bevitt a rengetegbe,
de végre, nem hiába volt,
mi összegyűlt fejemben,
azóta abból élek ím,
mit ott tanultam akkor,
Horváth Mihály-os éveim
varázslatos korából.
