Át

Szépirodalom / Versek (207 katt) Baranyi Imre
  2023.04.06.

Hol áradó a szív, s a józan ész
felülkerül szövétnekén a gőgnek,
hol él a vágy, ölelni tettre kész
kezek fonódva engem átölelnek,
elérhető csak ott vagyok csupán,
nyitott a büszke, ámde tiszta szóra,
ahol nevelgetett anyám, s apám,
tanítva mindenek felett a jóra.

Szirének énekére nem hajol
gerincem és nem olvadok meg arra,
hajóm sosem kötöm ki ott, ahol
viszályt feszítnek ostobán, dacolva,
hol átkozódva fúrja át magát
a kény, tiporva kerteken keresztül,
ahol reményeinkre balgaság
sötét homálya oly kevélykedőn ül.

De százszor is megállok ott, ahol
az éhezők jajongva-félve sírnak,
ahol megannyi védtelen honol,
ahol sajog, s vigaszra vár a bánat,
közéjük ülve ételem velük
megosztom és a könnyeik letörlöm,
s ha majd a vég fokán az óra üt,
keresztem is maradjon itt, e földön.

Előző oldal Baranyi Imre