Az ócskás – 20. rész – A macska szeme

Horror / Novellák (361 katt) Erdős Sándor
  2023.03.24.

Lassan, kissé imbolyogva, fejében még a dübörgő zene ritmusával csoszogott a járdán hazafelé, kezében magas sarkú cipőjével, mezítláb. A zene emlékét a kopott ivó óta cipelte magával, ahol jól berúgott, bár Kate nem arról volt híres, hogy leissza magát, de keserű szerelmi csalódását ma alkoholba fojtotta. Barátja, akivel már az esküvőjüket tervezgették, jól átverte, egy fiatal kis ribkével múlatta az időt, míg Kate dolgozott az éjszakai bárban, ahol táncosnőként tevékenykedett. A sírástól szétkenődött smink lassan csorgott le az amúgy roppant csinos arcáról, miközben hazafelé igyekezett. Amit az otthonának hívott, egy apró kis lakás volt egy bérházban a város szélén, szegényes de tiszta környéken.

Ledobta a cipőjét a szoba padlójára, és úgy, ahogy volt, ruhástól az ágyra vetette magát, és keserű zokogásba kezdett önsajnálatában. Mikor jól kisírta magát, nem kis mértékben az elfogyasztott alkohol hatására iszonyú álmosság fogta el, ezért a takarót magára húzva ájult álomba zuhant. Még az álom mezsgyéjén járva öntudatlanul is az éjjeliszekrényre nézett, ahol egy porcelánból készült macska terpeszkedett el. Utálta ezt a macskát, utálta zöld szemeit, és utálta az egész világot, amiért ilyen kegyetlen vele. A macskát néhány napja vette a piacon egy vándor ócskástól, maga sem tudta, miért, hiszen egyszerűen iszonyodott tőle. Elalvás előtt még arra gondolt, másnap eldobja, valószínűleg a hiábavaló életével együtt.

Kate a hajnali órákban felriadt, és először nem is értette, miért, hiszen ólmos fáradságot és iszonyatos álmosságot érzett, a szomjáról nem is beszélve. Kicsoszogott a kis konyhájába, és megivott két pohár vizet, majd úgy döntött, lezuhanyzik, ha már egyszer felkelt. Lassan, simogató mozdulatokkal szappanozta a hasát és a combját, majd a keze a lábai közé tévedt, és kéjesen sóhajtva a volt barátjára gondolt. A varázs csak néhány másodpercig tartott, mert ébredő tudata vészjelzéseket küldött számára: a macska, a macska nem volt a szekrényen, mikor felkelt. Megremegett a teste, de most a félelem hatására, valaki járt, vagy jár a házban, a macska magától nem sétálhatott odébb. Gyorsan beburkolta magát egy törölközőbe, és egy hajkefét fegyver gyanánt maga elé tartva óvatosan kilépett a zuhanyból, majd a szoba felé indult. A macska valóban nem volt az éjjeliszekrényen, Kate határozottságot erőltetve magára remegő hangon kiáltotta:

– Van itt valaki? Fegyver van nálam! – Tartotta maga elé a hajkefét, válaszra sem várva.

Természetesen nem is kapott választ, csak valami halk morgó hangot hallott meghatározhatatlan helyről. Szétpillantva a szobában, majd a konyhába lépve sem látott senkit, ám ez a tény nem megnyugtatta, hanem nyugtalansággal és félelemmel töltötte el. Hol van akkor a macska? A szobába visszatérve önkéntelenül is a szobát nagy mértékben uraló ruhásszekrény tetejére pillantott és azonnal meghűlt benne a vér. Egy zölden világító szempár nézett vele farkasszemet onnan, és Kate már tudta is, hogy a mély morgó hang is innen ered, amit nem olyan rég hallott. Hideg verejték folyt végig a hátán félelmében, keze megremegett, a hajkefe kicsusszant a kezéből miközben megbűvölten nézett a zöld szempárba.

Másnap a szomszéd találta meg Kate holttestét, mikor az előző nap reggelén megbeszélt találkozójukra ment, és az ajtót furcsa mód nyitva találta. A szobában őrült rendetlenség uralkodott, a lány holtteste pedig az ágyon feküdt, iszonyatosan meggyalázva, szétmarcangolva. A rendőrségi nyomozás alapos volt, ám sikertelen. A nyomrögzítők rengeteg macskaszőrt találtak a lakásban és az ajtófélfán, de ezen kívül semmit sem találtak, ami támpontot adott volna nekik az elkövető személyét illetően.

Előző oldal Erdős Sándor