Linktár

Parányi sóhaj

Szerelmed engem úgy hevít tüzével,
akárha volna megpakolva kályha,
ezernyi voltja izzva minden éjjel
belém hasít, miként szokott a rája.

A szívem is megáll belé dobogni,
aléltan ájulok reád, miközben
neved sikoltom, ám hiába, ennyi
marad neked csupán csak énbelőlem.

S ha így, torokszorultan eltemetnek,
talán a hant alól parányi sóhaj
felülkerül, netán dalol fülednek,
s elandalít megint szerelmi szóval.

Olyankor azt mohón szorítsd magadhoz,
felőlem az sajogva híreket hoz.