Érted

Szépirodalom / Szerelem (1140 katt) DarkChii
  2011.07.13.

Érted sajgó lélek-foszlányaim kiáltják egyre:
„...”
S én tudom, csak te oldhatod fel azt, mi
Bennem kavarog, őrjöng, rombol, pusztít és sajog…
Vágy, hiány, s elporladok, ahogyan az eső a szélben,
Felőrlő üresség, gyötrő mámorok, melyek mind,
Mind csak utánad sóvárognak…
Adj még, egyetlen pillantást, amiben újra és újra elmondom…
Csak még egy éjszakát, hogy szívemmel ölelhesselek,
Ahogy sosem tettem.
Képtelen, képtelen, ez egy lehetetlen történet…

*

Fellélegzem.
Elfolyatom lelkem, s engedem, hogy
zárt szemedre cseppenjen
Egy elvesztett perc, egy ki nem mondott szó.
Meleg van belül, meleg, kong benne
Az az egyetlen érzés, a vesztem…
Most ejtem ki utolsó reményeim,
Most hagyom, és mindenem szertefoszlik, hát menjetek csak…
Elengedem magam.
Nem vagyok többé az, aki voltam.
Üres vagyok, s a lakás nem kiadó,
Az előző képek még ott vannak a falon…
Ennyi minden, mi megmaradt,
Egy csók a fa alatt…

*

Már megint itt…
Mi ez a fény?
Hideg, de hívogat, s ellágyulva hordoz tenyerén a Nap…
Repülök…?
Letekintek, hívogat a Világ,
Hadd menjek én is veletek…
Emberek. Hát köztetek járok.
Te tudod, merre mész?

Rád nézek, s rá is nézek,
Hadd tudjam, te miért vagy itt,
Te miért küzdesz, a te lelkedet mi hajtja…
Semmi?

Mi történik itt?

*

Előző oldal DarkChii
Vélemények a műről (eddig 2 db)