Linktár

Folyósodor

Elült a múlt, komor folyója csendes,
a medre mély, a partja túl köves,
reményem elszökött, sirálya verdes,
törött a szárnya, vérzik és sebes.

Szerelmem új ruhái foszladoznak,
a szél cibálja szét a rojtjukat,
hiába int kitárulón a holnap,
velük borong a lelkem, itt ragad.

Sötét folyóm hamar lehúz a mélybe,
alant utószor úgy ölel kezem,
a menny, s a rút pokol se értse félre,
elé csupán miattad érkezem.

Kiérve majd az óceán vizére,
veled szököm megint a fellegekbe.