Szeretve a sírig...

Fantasy / Versek (1321 katt) bel corma
  2011.07.06.

A csata elcsitul, minden kyr a
bús, szomorú végjátékot nézi,
a közeli dráma láttán szívük a
részvét furcsa szorítását érzi.

A crantaiak közül már csupán
egy harci mágus, ki áll a vártán,
elpusztult népének nagy terhét
hordozza megroggyant vállán.

A kyr mágusok szakadatlanul
varázslattal bombázzák burkát,
hogy védő erőterét lerombolva
végleg a vöröslő földre sújtsák.

Mellette egy szép, szőke leány,
szeretett felesége az, őt óvja,
ahogy a parázsló port kezével
a lobogó levegőbe beleszórja.

Életének legvégső varázslata
a dimenziók szálait szaggatja,
rést szakít a valóság fátylán,
és a smaragd kaput felnyitja.

"Soha ne felejts el, kedvesem"
lágyan cseng szomorú hangja,
s legutolsó szép ajándékként
a szerelmének az életet adja.

"Szeretlek" suttogja a lányka
majd a kapun átlépve eltűnik,
s az átjáró zöldes lobot vetve
halk pendüléssel megszűnik.

A férfi most megkönnyebbül,
tudatának pajzsa szétroppan,
és a reá záporozó tűzesőben
a teste papirosként ellobban.

Előző oldal bel corma