Vallomás
Szépirodalom / Versek (374 katt) | angyalka146 |
2022.12.24. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/12 számában.
Hallom a madarak hangját.
Ugyanúgy zeng az ősi ének.
Siratjuk önmagunk, eltemetnek
az emlékek.
Fáj a múlt, de mindig visszahív
egy derengő álom,
mely átszivárog az eón-nyíláson:
pislákolva látom.
A megvalósítás kulcsa: tűz.
Mely átég minden világon.
De a szellemet gúzsba köti
a Lélek e világon.
Miért félek? Gyötörnek a képek,
melyek a Lélek emlékezet-
káprázatai. Soha meg sem történt
semmi. Minden a mozdulatlanban
van. De ebben az álomban nem
egyedül élek. Ezért sem ébredek
fel soha. Illúzió csupán az
Isten-csoda.
Meghasonlok újra és újra,
széttörve, hogy érezzem
magam és szeretve éljek.
Könyörülj meg rajtam,
mindig a fájdalom hálójában
kínlódó, csodás, tünékeny
álom-énem. Általad szeretem
saját lényem.
Előző oldal | angyalka146 |