Öledben

Szépirodalom / Versek (299 katt) edwardhooper
  2022.12.10.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/12 számában.

1.

Mily lomhán telt az idő,
S ködbe burkolózik szerelmünk,
Távoli tájakat dédelget
Meghitt lelkünk.
Mily fénytelen az ég,
Kisírtuk már a szemünk,
E hitetlen világban.
S mégis egymásé vagyunk,
Te lettél nekem teremtve,
Bár vadul tombolhat a szél,
Kifordulhat sarkából a Föld,
Én mégis neked lettem teremtve
Még a sírban is egymás mellé temetve.


2.

Távol a vad világtól
Kitártam karom az életnek,
Belefeledkeztem szemedbe,
Vágytam szívedet,
Átkaroltam tested.
Hűs forrás voltál, mikor
Lelkem égett.
Csak Téged kértelek, mikor
A fejem az öledbe hullt.
Simogattál csendben,
S én megérintettem könnyedet.


3.

Csendben pihenek melletted,
Hallgatom lélegzetedet,
Lesem szíved dorombolását,
Fájón bújok hozzád,
S törődött lelkem enyhül már.
A hajnal még távol van,
Te vagy most éjjelem,
Nélküled az idő távolba vész.
Nézd, fekszem itt pőrén,
Krisztusként sebzetten,
S felszárítod kínjaim könnyét.


4.

Elporladt lantom
E belső, mardosó tűztől,
Hogy távol vagy.
Fénytelem tollam a sarokba akasztom,
S valami kihűlni készül lelkemben,
Dacos csillagévek miatt közöttünk.
Mikor itt vagy,
Bennem oly melegség kavarog,
S kezedbe hintem a fény csillagait,
Félve nézlek, figyelem kapkodó mozdulatod,
Lényed féltve őrzött titkom,
Jól lezárt Pandóra szelence.
Édes ízű tenger vagy,
Fanyar hullám kezem sodrában,
Most már érzem, hogy itt vagy velem,
Tested lágyan ring a mélységben.

Előző oldal edwardhooper