Linktár

Rozsdaként

Lustán hömpölyög az ősz,
a hegyek tompa hátán.
Szelíden átszínez
minden nyári emléket.
Rozsdaként csorog
a város acél oszlopaira.
A hidak korlátjaiba
kapaszkodik.
Esőt hoz, hideg esőket.
Piros lámpák fénye
úszik a szemgödörbe.
A nappalokat csókjával
lopja – rövidül a lét.
Beletapad a ruhák
könnyes szöveteibe.
Nyirkos föld illatával
ígér lassan – deres álmokat.