Pad a kertben

Szépirodalom / Novellák (33 katt) Erdős Sándor
  2022.09.18.

Szerettem kint ülni ezen a roskatag, fából készült kis kerti padon. Mindig megnyugtatott az előttem elterülő kis kert színpompás virágözöne. Emlékeztem egy elmúlt szerelemről, ami a mai napig az életem része, és valószínűleg elkísér a síron túl is.

Pár évvel ezelőtt történt egy szép nyári napon, mikor megláttam Alicet itt a kertben, ahogy az úgy szeretett tulipánjait gondozta. Szőke haja fel volt kötve egy piros-fehér pöttyös szalaggal, és kipirult arca szinte egybeolvadt a virágok szirmaival. Vidáman üdvözöltem és gyorsan szóba elegyedtünk, hiszen közvetlensége és életigenlése szinte beszippantotta azt, aki beszélt vele.

Néhány héttel a találkozásunk előtt hagytam ott a szülői házat, hogy végre felfedezzem a világot és saját kezembe vegyem a sorsomat. Szüleim szigorú nevelési módszerei ellenére, vad gyermekkorom után végre élvezni szerettem volna az életet. Egy nagy akadálya volt ennek, az anyagi háttér hiánya. Ezért pár nehéz nap után munkát és szállást kellett szereznem, így vetődtem el erre a várostól távol eső régvolt uradalmi birtokra. Első beszélgetésünk során mindezt elmondtam Alice-nak, aki azonnal gondoskodó szárnyai alá vett. Ételt és szállást ajánlott a ház körüli munkák elvégzéséért cserébe.

Ahogy teltek-múltak a napok, úgy fűződött szorosabbra a kapcsolatunk. Alice szülei egy baleset következtében életüket veszítették pár évvel ezelőtt, így egyedül élt a birtokon meglehetősen jó módban. A magány azonban szörnyűbb sors bármely szegénységnél, és a társaságom enyhítette a magányát. Csak pár évvel volt idősebb nálam, de szinte bátyjaként tekintett rám, támaszként magányos életében. A nyár derekán halottam egy mulatságról, amit a városban rendeztek, így Alice elé álltam a kérdéssel, hogy elvihetem- e őt oda táncolni.

– Évek óta nem táncoltam, talán már nem is tudnék – volt a válasza.
– Akkor egy kis gyakorlás nem árt – mondtam, és karon fogva csak úgy zene nélkül táncolni kezdtünk.

Pörögtünk, forogtunk és kacagva kapaszkodtunk egymásba, míg el nem csattant közöttünk az első csók. Szerelemtől könnyes arcából kisimította az odatapadt hajszálakat és hozzám simult. A remekül sikerült bál utáni éjszakán odaadóan adtuk át magunkat a szerelem gyönyöreinek.

Pár boldogsággal eltöltött hónap után úgy döntöttünk, hogy törvényesen is összekötjük az életünket. Ekkor hallottam először konkrétan az örökségről, ami Alice szülei halála után a lányra szállt. Hatalmas vagyon felett rendelkezett és mivel nem volt házassági szerződés kötve, így én is. Nem kellett eltelnie sok időnek, hogy régi vad megzabolázhatatlan természetem felülkerekedjen rajtam. Hatalmas összegeket veszítettem szerencsejátékon, és alkoholmámorban a nyilvánosházakban töltött éjszakák is megszaporodtak.

Alice nem tűrte sokáig kicsapongásaimat, és megfenyegetett, hogy elválik tőlem és az ügyvédje segítségével újra a nincstelenség mocsarába süllyeszt. Még megpróbáltam menteni a menthetetlent régi szerelmünk szépségeire emlékeztetve, de ő már eltökélte magát.

Másnap hajnalban borgőzös fejjel sétáltam hazafelé egy útszélen felszedett örömlányba kapaszkodva, aki szintén ittasan botorkált mellettem hatalmas virággal díszített tűsarkú cipőjében. Hirtelen jutott az eszembe az ötlet, ami megszabadítana jelenlegi cudar helyzetemből.

Soha senki nem kereste az út szélén felszedett lányt. A tűzeset után, ami elemésztette Alice hálószobáját, csak egy szénné égett női testet hátrahagyva, eléggé nagy vagyont örököltem. A halottvizsgáló szerint nem történt bűncselekmény, álmában érte a halál egy felborult gyertya okozta tűzben.

Most itt ülök a kerti padon, nézem magam előtt a mohával borított sziklakertet és a megfojtott Alice-ra gondolok, aki itt a kövek alatt alussza örök, szerelmes álmát.

Előző oldal Erdős Sándor