Zpercesek - Fejsze kora (Ragnarök széria 1/4.)
Krisztus után 969-ben
A papot kirángatták a hajóból, végigvonszolták a kavicsos földön, majd egy ponton addig rugdosták, ameddig fel nem ült...
– Imádkozz! – üvöltötte egy dán viking tört óangol nyelven.
Gerard, a pap rémülten körbepillantott. Papok, rabbik és más ismeretlen vallások vezetői mormolták térdepelve az imáikat. Mind félkörben álltak egy kelta sziklacsoport előtt. Mielőtt a férfi alaposan felmérhette volna a környezetét, egy vaskos csizma tarkón rúgta.
– Ajánlom, hogy kezdj neki, fivér – súgta megtört, gyenge hangján egy férfi, akit láncon vonszolt a papok között egy viking. Gerard követte a példát, könyörgött az Úrhoz, majd meglátta, hogy az ősi sziklák megrepednek. A dánok üvöltöztek és egy druidaszerű alakjuk magyarázott nekik. Hadba parancsolta seregét ezen az elveszett szigeten.
Százak rontottak a szikláknak, amiből valami fény tört elő. Gerard nem látta, miféle teremtmény az, csak érezte a robajlást a lába alatt, ahogy elrohan mellette a sereg és látta, ahogy milliónyi égett cafatként hullanak vissza.
Az imádság nem hagyott alább, csak erősebb lett, ahogy a rettegő papokra még forró, emberi vér ömlött záporként és a csontdarabok, mint a jégeső. A pap elfordult, nem bírta nézni a mészárlást. Meglátta, ahogy a vikingnek a vezérük kezébe adnak egy zöld fejszét.
– A Selyemút misztikusai készítették jádéból, ez képes megsebezni a mennyeket is – magyarázta a fiatal férfi, akit láncon vitt a viking.
Gerard csak ekkor ismerte fel, hogy a rabszolga szakadt ruházata évekkel ezelőtt egy szerzetesi csuha lehetett. A papot megütötte a druida és visszafordította a tekintetét a brutális csatára. A sziklák árnyékában egy aranyló, gigászi teremtmény farkasként morgott. Még nézni is fájt azt a szörnyet. A dánok esélytelenül, de büszkén küzdöttek vele.
A vikingek vezére átrontott közöttük, saját társai darabjai robbantak rá, szétvágva a testét, de ő csak rohant. A zöld fejsze áthasította a napnál is fényesebb farkas bundáját. A gigászi farkas üvöltésétől több imádkozó holtan esett össze.
Majd az égbolton a nap elsötétedett. A farkas mérgesen hátra pillantott. Félve nézte a napfogyatkozást. Morogva visszafordult a vikinghez és ráharapott. A harcos az utolsó pillanatban a szájpadlásába állította a jáde pengét. A fogak rászorultak, miközben a hatalmas farkas szőre kifakult.
A viking a saját és a fenevad vérében úszva küzdött már elveszett életéért. Gerard félve ordítozta imáit és a túlélők követték. A farkas fényét elszívta a napfogyatkozás, majd lassan pár szőrszálát és idővel ő maga kezdett az ég felé zuhanni. Nem bírta tovább tartani, kiköpte a haldokló vikinget. A karmaival a kövekbe kapaszkodott, azok szétroppantak vaskos mancsa alatt.
Gerard mindezt látva felugrott és a vikinghez rohant. Az alig élt, a szemeit kiperzselte a szörny látványa. A férfi nagy levegőt vett és felkapta a baltát. Isten nevét a szájára véve, rohamból vágta a mancsába a fegyvert. A farkas végső üvöltése megsüketített mindenkit, ki hallotta a hangját, majd végleg eltűnt a napfogyatkozásban.
