Ábrándok a szürkületben

Szépirodalom / Versek (1018 katt) Csillangó
  2011.06.10.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/6 számában.

Égi szépség
halk záporozó
hűs ragyogása
Kőangyalok szépia
szellemére szállva -
Könnyként olvad líra -
lelkiséggel tova
- akárcsak mint ábrándok
kékesen derengő,
reszkető áramlata
 
Szürkületnek tündöklő tengerére…
 
Röpke csillag-lepkék
Lélekfátylaira lépve.
 
S világoknak sziporkázó hajnalán
éjfélt bongatva a tovasuhanó
éltre…
 
Majd remegő szemekkel elmerengve
a messzi, a messzi égre…
 
S bicegő léptekkel ugyan, de boldogan
reátaposni a homályló fényességre…


 
Majd édes csöndek örök hajnalának
álom-hamvaiba életet lehellvén
 
Tudni azt meg hiú ábrándok
által, mi is az a Remény…
 
… s hamvadó gyertyák porát csókdosva -
 
Szállongni madarak ékeivel oda,
hol a képzelet illatozó ezüst-sugara
- végtelenség hervadó kelyhén át -
 
Szilánkosra zúzza magát…
 
S hantját megannyi
kristály-kékségből
gyöngyöző tündérkacajjal
teleszórt liliomok fedik,
S ama szirom, mely magáról
hamisan azt véli:
Ő a különb - s a szebbik…
 
 
Pillangókat madártollai örökkön kergetik…
És sebei gyanánt szirom-morzsák
felfújt arcát koromként lepik…
 
- Csak a bujdokló rózsák
égiségből lebbenő álmai
szárnyalhatnak -
 
S vérük nékik a nemesebbik.
 
Csak a törékeny harmatok énekének
borzongató gyönyörűségéért
élnek s halnak
 
Az utolsó percig.
 
S a hamvas karú Tavasz
Illatokkal feldúsult
Ékköveivel vegyülnek
E büszke könnyek -
 
Majdan angyalok kőszívének
olvadozó szempárjába
márványként
gördülnek…
A szoknyákon ékesülő
rozsdás drágakövek.
 
Ha jő egyszer
S ha sző egyszer
ábrándokat
a szomorú
szürkület…
 
Majd az Égiség nyiladozó
palotájának éteréről
tüstént lepereg,
 
Mi tüskét méltatlan
egykor lelkében kihordott
a lenyugvó Kikelet.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 2 db)