A múltamban
Visszatekintek a semmire…
A régmúlt időmben hősi várban laktam,
Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam…
A régmúlt időmben hősi várban laktam.
Ez azonban már igen régen volt,
Emlékeim szépsége már ki holt…
Ez azonban már igen régen volt.
Váramban már nincs meg az öreg, szálkás padló,
Összeomlott az istálló, jó, hogy már nincs ló…
Váramban már nincs meg az öreg szálkás padló.
Üvegeket az idő dühében kitörhette,
De most meg sok pók dolgozik, a fonál mestere…
Üvegeket az idő dühében kitörhette.
Az elmúlás némasága szinte zúg, és így jól kihallatszik,
Az én lerongyolódott váramba már árva gyermek sem játszik…
Az elmúlás némasága szinte zúg, és így jól kihallatszik.
A régi udvarban volt fák, látom kórók, mert mind villámsújtottak,
Így éltem vége felé bizony a látottak nem csodálatosak…
A régi udvarban volt fák, látom kórók, mert mind villámsújtottak.
Az én ódon rég' váram, már csak elmálló kövek nagy halmaza,
Amiről beszéltem, már csak ballada, a múltamnak ablaka…
Az én ódon rég' váram, már csak elmálló kövek nagy halmaza.
Vecsés, 2020. június 11. – Kustra Ferenc József - íródott 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
