A süni apukája
Apa? Kérdezte a kis sün
ránézve a kefére,
dehogy, drágám, mondta anyja,
elmész te a fenébe.
Hogy lehetne a te apád
ez a piszkos kis jószág?
Ilyen fajtát nem illeti
semmiféle barátság.
Pedig kedves nekem ő is,
hisz olyan, mint én vagyok,
hátán meredező tüskék
éppen olyan szép nagyok.
Nem törődve anyukája
rosszalló nézésével,
Toncsi a sün nagy hirtelen
a kefe elé térdel.
Mondd, hogy te vagy az apukám,
én nagyon szépen kérem,
mert nincs hozzád hasonló sem
itt ezen a vidéken.
Meghatódott sünimama
azon, amit most látott,
megteremti ő az idillt,
ezért hangsúlyt váltott.
Igen, fiam, kis Toncsika,
dörmögte orra alatt,
én vagyok a te apukád,
hát itt kétség sem marad.
Könnyes szemmel, nagy örömmel
néz kefére Toncsika,
így lett magányos kefének
ő egyetlen kisfia.
