Zpercesek - Kopogás

A jövő útjai / Novellák (409 katt) Zspider
  2022.08.02.

Reggel a kopogás ébreszt. Kopp-kopp. Mi a fene lehet ez? Na, jött válasz a böfögésemre.

– Soha többé nem fogsz dolgozni ilyen…
Lekapcsolom. Blabla. Felvétel indul.
– Sziasztok, valami fémes kopogást hallok a hajón, van tippetek, mi lehet?

Felveszem a hangot és elküldöm. Kutassunk!

Fél nap után találom meg, a kopogás a zsilipből jön. Modern hajókon nincsen ablak, mert sok kamionos beleőrül, hogy látják a végtelen feketeséget, és azt hiszik, hogy kezd befolyni az utastérbe is. Már itt is van a válasz? Egy napja kutattam ezt az idegesítő hangot? Basszus, kezdek szétcsúszni. Nézzük, mit mondanak.

– Lehet, hogy egy gyilkos van kint! – majd szellemhangokat utánozva bú-zik egy percig. Nagyon vicces!

Ez nem is hülyeség! Külső kamerán meg tudom nézni, mi van a zsilipajtón kívül! Huh, szegénykém, már teljesen elszoktál a munkától, mi? Gyerünk, kapcsolj be! Azaz! Mutasd a képet! Tisztítás. Még!

Nem.
Az nem lehet.
Lehetetlen.

Egy ember űrruhában kapaszkodik és kopog! Ütemesen, újra és újra, pont, ahogy hallom a hajóban!

Elküldöm a képet, de napokba telik, mire megkapja az állomás. Sajnos túlnagy felbontás és nehezebben megy át, mint a hang. Csak ülök és zenét ordíttatok. Nem alszom, nem tudok aludni. Csak hallom az átkozott kopogást. Kopp-kopp. A végére már üvöltök vele.

– Add fel! Nem tudlak beengedni! A hajó nem bír el két embert! Halj meg végre!

Kopp-kopp.

Végre válasz. Hat napja vagyok fent.

– Ez lehetetlen. Lehet, hogy valami kamera hiba. Ne foglalkozz vele!

Nem foglalkozom vele.
Kopp-kopp.
Már csak 26 nap.
Kopp-kopp.
A késsel fekszem a székben, a takarómba bújtam, mint egy kisgyerek.
Kopp-kopp.
Egyszer neki is aludnia kell.
Kopp-kopp.
Könyörgöm, hagyj békén!
Kopp-kopp.
Talán, ha neki vezetem valaminek a hajót… de nincs minek.
Kopp-kopp.
Talán ideje… kinyitnom neki az ajtót…

Előző oldal Zspider