Kompromisszum

Szépirodalom / Novellák (615 katt) Xenothep
  2022.08.01.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/1 számában.

Minden úgy alakult, mint a mesékben. Királyfi a fehér lóval, szegény lány, szerelem, házasság, gyerekek. Közben a királyfi elveszítette a lovát, a vállalkozása ellehetetlenült, felhígult a piac, a szegény lány tovább tanult, végül mindketten jó állást találtak maguknak és bár kevesebb szabad idejük maradt, különösen a gyerekeik születése után, azért boldogan éltek.

Átlagos történet, átlagos élet az átlagos kisváros díszleteiben. A gazdasági helyzet azonban változott, az élet nehezebb lett, a mókuskerék begyorsult, és az évek alatt csak azt vették észre, hogy az életük alapvetően csak a munkából áll, semmi kreativitás, semmi én-idő, nulla együtt töltött idő, leszámítva a hétvégi stresszes bevásárlást. Persze mindemellett kinek van ideje szexre? És ha nagy ritkán adódott is alkalom, a minőség elveszett belőle, egy gyors menetté redukálódott, egymás válla fölött az órát nézve, hogy mennyi idejük van, míg a gyerekek hazaérnek.

Az érzelmek kihűlőben voltak, amit éreztek, bár rejtették, hiszen még szerették egymást, és egyben akarták tartani a családot. Az értékrendjükkel nem volt gond, az életvitelük azonban nem kedvezett a vágyaiknak. Egy este aztán leültek a konyhában, hogy megbeszéljék, ez így nem mehet tovább, mert óhatatlanul elveszítenek mindent, amiért küzdöttek. Mindketten tisztában voltak vele, hogy nem velük van gond, hanem a civilizált társadalom megnövekedett igényeivel, és feléjük támasztott követeléseivel. Végigvették a lehetőségeket, hogy miféle kompromisszumokat tudnának kötni, mit áldozhatnak fel, miért, hogy könnyebb, elviselhetőbb legyen a nyomás. Rájöttek, hogy csak akkor működhetnek egységként, ha helyreállítják az érzelmi köteléket egymás közt, ami az alapja minden párkapcsolatnak. Hosszas beszélgetés után rájöttek, hogy két dolog hiányzik legjobban mindkettejüknek. Az egyik az a minőségi idő, amit feltöltődésre használhatnak, mint például egy könyv elolvasása, egy forró, lazító fürdő, egy kis én-idő, amikor nincs elvárás feléjük, és nem kell megfelelni senkinek. A másik pedig a szex.

Napokig gondolkoztak, hogyan lehetne egy új ritmust kialakítani, amiben mindkét vágy teljesülhet, végül egy beszélgetés alkalmával rájöttek a megoldásra. Kicsit tartottak a dologtól, ám voltak annyira intelligensek és felvilágosultak, hogy ne okozzon igazi problémát a dolog megvalósítása. Minél többet beszéltek róla, annál jobban tetszett nekik az ötlet, és este úgy bújtak egymás mellé az ágyba, hogy izgatottan várták a másnapot. Napok teltek el, vitalitásuk megnőtt, mert tudatukban ott motoszkált a lehetőség, és már ez is sokat segített. A viták elmaradtak, a kötelező, és szükséges feladatok elvégzése hatékonyabbá vált, mindenki tette a dolgát, megkönnyítve a másik életét.

A lány egy délután telefonált a párjának, hogy bent kell maradnia túlórázni, valószínűleg két órával később ér csak haza. Alig várta a munkaidő végét, akkor gyorsan hazarohant, letusolt, átöltözött, és a belvárosban beült egy kávézóba. Párja is örült a felszabadult időnek, és arra használta, amire régóta vágyott. Mindketten hamar találtak partnert. Ezután egyre sűrűbben jelentkeztek a túlórák mindkettejük munkahelyén, ők pedig szertelenül éltek a lehetőséggel. A legkülönfélébb partnerekkel a legkülönfélébb helyeken randiztak, néha csak megittak pár italt, néha az együttlét szexszel végződött. Boldogok voltak, és kiegyensúlyozottak, és bár megegyeztek, hogy egymás közt nem beszélnek ezekről a dolgokról, végül nemsoká megosztották tapasztalataikat, minden feszélyezettség nélkül beszélve vágyaikról.

A dolgot nem lehetett teljesen titokban tartani, a barátok, ismerősök végül tudomást szereztek róla. Páran ítélkeztek fölöttük, mások megértőek voltak, páran pedig tanácsot kértek tőlük. Hogyan tudják összeegyeztetni párjuk megcsalását az elveikkel, miért maradtak végül mégis együtt, egymás mellett, és hogy nem félnek-e attól, hogy a nélkülözhetetlen harmadik személy végül tönkreteszi a kapcsolatukat?

Ők egymásra mosolyogtak, megfogták egymás kezét, és csak annyit feleltek:

– A nélkülözhetetlen harmadik nem létezik.

Minden alkalommal, amikor valamelyikük randira megy, a másikuk a partner. Az egész csak egy ártatlan szerepjáték, ahol másnak adják ki magukat, mint akik valójában, és nincs semmilyen félelem bennük bármi iránt, hiszen bíznak egymásban. Azóta is boldogan élnek, kapcsolatuk stabil, megvan benne az az izgalmi faktor, ami szükséges ahhoz, hogy az ilyen kapcsolatok működjenek. Ha kell valami alapvető tanulság:

– Szükséges, hogy az ember önmaga lehessen, hogy ne veszítse el az önazonosságát.

A tanulság csupa közhely, de gyarló emberi létünket mással nem is igazán tudnánk igazolni, mint közhelyekkel. És hé!

Működik.

Előző oldal Xenothep
Vélemények a műről (eddig 3 db)