Szerena-szisztéma (Akikó naplója) 25-26. fejezet

A jövő útjai / Novellák (396 katt) kosakati
  2022.08.06.

025.

– Én úgy láttam, csak segíteni akart – mentegette Dalma Rodit.
– Megütötte. Ez elég furcsa módja a segítésnek – mondta Evan.
– Lehet, de van, amikor hatásos…
– Ez esetben nem. Az agyrázkódás miatt Bifit egy-két napra benntartják a kórházban, megfigyelés alatt.
– Azért olyan súlyos dolog nem történt…
– A pofon valóban nem volt nagy, és egyértelmű volt a segítő szándék – válaszolta Evan – De a lelki sérülés a durva filmektől aggodalomra ad okot.
– Ettől ijedt meg annyira Nia?
– Niának lehet, hogy igaza volt, amikor azt kérte, hogy Rodit azonnal kapcsoljuk le a lányáról. Én látni akartam, hogy Rodi agresszív kultúrája, viselkedési stílusa milyen hatással van az itteni fiatalokra. Én még szívesen figyelném tovább a reakciókat, de Bifi helyzete nagyon aggaszt. Beleszeretett Rodiba. Fogalmam sincs, hogy mit eszik rajta, de hát a szerelem, mint tudjuk, vak. Nia szerint vele akar tartani a Földre. A Föld viszont egyáltalán nem Bifinek való hely. Ezzel Rodi is tisztában van, és nem is akarja magával vinni. Nem tudja, mitévő legyen, mert ő is szereti Bifit, de a Szerenát egy unalmas, nyálas helynek tartja.
– Hát ez patt-helyzet…
– Azt hiszem, tudok egy megoldást – mondta Evan. – Felajánlom Rodinak, hogy dolgozzon a „katasztrófa csoportnál”. A hozzáértése, kreativitása, gyors reagálási képessége megvan hozzá, és ott izgalmat is talál magának. A nehéz, kemény munka helyre fogja tenni a lelkét, visszaadja az önbecsülését. Igaz, Bifi állandóan aggódni fog érte, és Nia sem lesz elégedett, de ez mégiscsak megoldás. Annál is inkább, mivel a katasztrófa csoportnak szüksége van ilyen képességű emberekre.
– Ez jó megoldás lenne – mondtam –, remélem, Rodinak lesz annyi esze, hogy elfogadja.
– Most megyek is – állt fel Evan –, azt hiszem, ez az a lélektani pillanat, amikor beszélnem kell a fejével. Viszek neki egy értékes csomagot, remélem, elfogadja.
– Milyen csomagot?
– Egy kommunikátort, egy gyűrűt, és egy ajánlatot. Velem jöttök?
– Persze, természetesen! – vágtuk rá.
– De Dalma már tegnap óta szeretne kérni valamit… – jutott az eszembe.
– Mi lenne az?
– Nem olyan sürgős… – szerénykedett Dalma – Ráér később is.
– Mond csak nyugodtan! Rodi ráér még egy kicsit. Most már nem tévesztem szem elől. Sikerült egy nano-kamerát belenavigálnom a hajába. Ezt biztos nem veszi észre, és nem hagyja el.
– Tényleg nem olyan sürgős… – szabódott még mindig Dalma.
– Miért mondod, hogy nem sürgős, meg nem fontos? Tudom jól, hogy mennyire szeretnéd már azt a lakást.
– Honnan tudja? Nem is mondtam…
– Nekem nem, de Akikónak igen.

Dalma dühösen és kérdően nézett rám.

– Én nem… – vontam meg a vállam, tártam szét a karom.
– A ti hajatokban is van néhány nano-kamera – somolygott Evan.
– Mi? – sikítottunk fel egyszerre.
– Felháborító!
– Mit követtünk el, hogy bekamerázott minket?
– Nagyot csalódtam magában!
– Kukkoló! Vén szatír!
– Nem szégyelli magát?
– Ennyire nem bízik bennünk?
– Fél tőlünk?
– Gondolja, hogy mi ketten fogjuk romba dönteni a Szerenát?
– Remélem, zuhanyozás közben is nézett minket…
– Tudtunk és beleegyezésünk nélkül kihallgatta egy magánbeszélgetésünket.
– Visszaélt a bizalmunkkal!
– Ezt igazán nem vártuk magától!
– Hölgyeim! Hölgyeim! – emelte az égnek karjait Evan. – Csillapodjatok!
– Még hogy csillapodjunk!
– Kedvem lenne megtépni azt a gondosan rendezett, sötétkék frizuráját!
– Hölgyeim! Rodi esete után Norína elrendelte, hogy az expedíció minden tagját nano-kamerázzuk be. Nem figyelünk senkit sem folyamatosan, csak elhelyeztük a kamerákat szükség esetére. A nanók csak akkor jeleznek nekem, ha valaki veszélyes helyzetbe kerül…
– Nem kerültünk semmilyen veszélyes helyzetbe – mondta Dalma szemrehányóan –, mégis belehallgatott a magánbeszélgetésünkbe.
– Ez így van, de…
– És, ha így van, akkor mivel magyarázza ezt a szemtelenséget? – villogott Dalma szeme.
– Még a szerenai technika sem tökéletes – magyarázott türelmesen Evan. – A te nanódat kicsit érzékenyebbre hangolták a szükségesnél, és amikor egy kicsit megszaladt a pulzusod, akkor bejelzett nekem.
– Egy fontos döntés valóban felzaklatja az embert – békítettem Dalmát –, még ki is pirultál izgalmadban, amikor kimondtad a döntésedet.
– Én pedig éppen azt a néhány mondatot hallottam – folytatta Evan. – Aztán állítottam a nanón. Ne félj, nem kukkoltalak se zuhanyozás közben, se máskor. A nanóitok folyamatosan készítik ugyan a felvételeket, és szükség esetén bármikor belenézhetek, de óránként automatikusan letörlik az anyagot, nem rögzítik. Tudom, mennyire kényesek vagytok a magánélet szentségére és ezt tiszteletben is tartom.
– Remélem is! De nem tudom, hogyan bízzak magában ezek után…
– Eltitkolhattam volna, mégis elmondtam.
– Ez igaz.
– Tehát milyen lakást szeretnél? – váltott gyorsan témát, és ült vissza a kommunikátor elé Evan.
– Hát… nem is tudom…
– Valami elképzelésed csak van…
– Szeretnék teraszt… jó lenne, ha valami csendes parkra nézne az ablakom… szeretném, ha lenne a közelben valami tó, vagy strand… és földszinti lakást szeretnék… legfeljebb első emeletit…
– Na, nézzük csak! – Evan zongorázott egy keveset a komon.

A képernyőn megjelent a szabad lakások listája. Jó hosszú volt. Evan betáplálta Dalma kívánságait. Ezzel leszűkült a kör, és egy jóval rövidebb listát kaptunk.

– A parktól keletre, vagy nyugatra akarsz lakni?
– Keletre… – mondta Dalma határozatlanul.

Ezek után már csak tizenöt cím maradt a listán.

– Nézzük őket szépen sorban, aztán választhatsz – mondta Evan. – Van öt határidős, és tíz hosszú távú lakás…
– Mi az, hogy határidős lakás?
– Vannak olyan helyek, ahol nagyon sokan szeretnének lakni. A kapuk, a városközpontok, a tavak, a nagyobb parkok, a tengerparti sétányok környéke ilyen kiemelt helyek. Hogy minél több ilyen igényt ki tudjunk elégíteni, ezeket a lakásokat csak két évre lehet kivenni. A tisztánlátás reggelének hetében lehet beköltözni, és két év múlva más lakást kell keresni. Arra a két évre fenn lehet tartani a régi, megszokott lakást is. Ezek a fenntartott lakások erre a két évre, átmenetileg határidősekké válnak, hogy addig valaki más ott lakhasson.
– Azt hiszem, én inkább hosszú távú lakást választok. Szeretnék mielőbb beköltözni, berendezkedni.
– Ha sikerül választanod, akár ma este beköltözhetsz. Minden lakásról van egy rövid, egy-két perces bemutató képsor – mondta Evan. – Lássuk az elsőt!

A képernyőn először a Szerena térképe jelent meg. Egy fényes kis pont megjelölte a fővárost, Aranykagyló-várost. Ezután a főváros térképét láthattuk. A kis pont ezután kijelölte azt a városrészt, ahol a kérdéses lakás volt. A következő képen a városrész madártávlati képe jelent meg. A kis fénypont most a lakást magába foglaló épületet kereste meg. Itt megállítottuk egy kicsit a felvételt, mert Dalma kíváncsi volt a környékre.

– A lakástól száz méterre van a földalatti megálló, kétszáz méterre egy szép park csónakázó tóval, nem messze van egy városközpont is, nagyáruházzal, meg mindennel, ami kell… – mutogatta a fontosabb dolgokat Evan.

Újra elindult a kisfilm. Most közelebbről láthattuk azt a házat, aminek az első emeletén a lakás elhelyezkedett. Mintha csak gömbbel repültünk és landoltunk volna. Utána a ház szerkezeti rajzát mutatta a kisfilm. Miután a kis fénypont kijelölte a lakást, annak szerkezeti rajzát láthattuk különböző nézetekből. Ezután következett egy mikrokamera felvétele a lakás belsejéről, az ablakokból, a teraszról látható panorámáról.

Dalmának nagyon tetszett ez a lakás. Máris voltak ötletei, hogy melyik helységbe milyen bútort vásároljon. Alig várta, hogy nekiláthasson vásárolni, berendezkedni.

Végignézte a másik kilenc lakás ajánlófilmjét is, de makacsul ragaszkodott az elsőhöz.

– Első látásra beleszerettem – jelentette ki.
– Nos, akkor nincs más hátra, minthogy kitöltsük az igénylést – mondta Evan.

A kiszemelt lakást máris levette a szabad lakások listájáról, és a képernyőn megjelent az igénylés kérdéssora. Az igényléshez nem kellett túl sok adat, mégis nem várt akadályba ütköztünk. Dalma rögtön az első adatnál elakadt.

– Neve? – kérdezte a gép.
– Dalma Florentíni – gépelte be Dalma.
– Hiányos adat. Kérem egészítse ki! – írta ki a gép.
– Ez a nevem… – nézett Dalma értetlenül.
– Édesapád családnevét is oda kell gépelni – segített Evan.
– De hát ez az apám családneve.
– A keresztneved, és apád családneve közé gépeld be édesanyád családnevét!
– Dalma Rossi Florentíni – javította ki az adatot Dalma.

A gép elfogadta az adatot és tovább kérdezett.

– Születési helye és ideje?
– Milánó, 3594.
– Helytelen adat. 3594-ben, Milánóban nem született Dalma Rossi Florentíni nevű polgár.
– A Szerenán is van egy Milánó nevű város a déli kontinensen – magyarázta Evan. – De te valóban nem ott születtél, és nem akkor. Egészítsd ki a Milánót, írd oda utána zárójelbe, hogy Föld. Az évszámot pedig számoljuk át szerenai évszámra! 3594 az nálunk 1389.

Így már elfogadta a gép.

– Előző lakhelye?

Dalma begépelte milánói lakcímét, de most már nem hagyta ki a Föld zárójeles megjelölését. A gép elfogadta. De most jött még csak az igazi probléma.

– Anyja neve? Apja neve?
– Emilia Rossi, Nikola Florentíni – gépelte be Dalma.
– Hiányos adatok. Kérem, egészítse ki! – írta ki a gép.
– Nincs mese, az ő nevüket is ki kell egészíteni, különben nem tudja feldolgozni a rendszer – tárta szét a karját Evan – Gondolom, a Florentíni és a Rossi nagyapáid családnevei voltak. Ki kéne egészíteni a szüleid nevét a nagyanyáid családnevével. És van még egy gond. A te nevedet sem jól adtuk meg. A keresztneved után nem a Rossit kellett volna beírnunk, hanem anyai nagyanyád családnevét. Azt is ki kell javítanunk.

Dalma teljesen kiborult.

– Nem tudom… nem tudom… – elsírta magát – Fogalmam sincs, hogy nagyanyáimnak mi volt a családneve. Én csak úgy ismertem őket, hogy Tereza mama, és Franceska mama. Itt ülök egy idegen bolygón, és a saját nevemet sem tudom rendesen megmondani…
– Elképesztő! – döbbent meg őszintén Evan. – Annyira sem tisztelitek az őseiteket, hogy legalább a nevüket megjegyeznétek. Elképesztő!

Dalma sírt, Evan a plafont nézte és idegesen dobolt az ujjaival. Nekem pedig támadt egy mentőötletem.

– Ne sírj! – vigasztaltam Dalmát. – Meséltél valami Paoló bácsiról. Ha jól emlékszem, ő anyai nagyanyád bátyja volt. Ha az ő családneve eszedbe jut, akkor össze tudjuk rakni a szerenai nevedet.
– Paoló Bellucci – hüppögte Dalma.
– Akkor most már csak az apai nagymamád családneve kellene, és rendbe rakhatnánk ezt az egész adatsort – sóhajtott Evan.
– Fogalmam sincs, mi volt Tereza mama családneve… – mondta még mindig sírós hangon Dalma, és felállt a kommunikátor mellől. Lógó orral ment ki a teraszra.
– Mondj egy jól hangzó, olaszos nevet! – nézett rám lemondó pillantással Evan.
– Hááát… Garibaldi – nyögtem ki végre.

Evan gépelni kezdett. Rendbe rakta az egész adatsort, és a gép végre meg volt elégedve. A képernyőn megjelentek Dalma szerenai értelmezés szerint helyes adatai.

Neve; Dalma Bellucci Florentíni.
Született; Milánó / Föld /.1389.
Előző lakhelye; Milánó / Föld /.
Anyja neve; Emilia Bellucci Rossi.
Apja neve; Nikola Florentíni Garibaldi.

– Dalma, gyere, hitelesítsd az adatsort az ujjlenyomatoddal! – kérte Evan. – Akármilyen ügyedet akarod intézni, ezt az adatsort kell használnod, hogy a rendszer el tudja fogadni, fel tudja dolgozni.

Dalma még mindig a teraszon ült, kezében szeretett nagyapja fotójával.

– Jaj, nagyapi! – hüppögte – Még a nevedet sem tudom rendesen megmondani… Renato Florentini… Renato Florentini… de mi lehetett a dédnagymama családneve?

026.

Miután Dalma alaposan kisírta magát, végre elindultak Evannal Rodihoz, és megnézni a lakást. Nem tartottam velük, inkább kiültem a teraszra és elgondolkodtam…

– Én sem tudom az apai nagyanyám családnevét… és az expedíció tagjai közül szerintem senki sem. Akik itt akarnak maradni, vért fognak izzadni, mire összehozzák a rendszer-kompatíbilis adatsorukat. Garibaldi… Garibaldi… Honnan vettem ezt a nevet? Rémlik valami… Sok száz évvel ezelőtt valami forradalmár volt Itáliában, Dalma szülőhazájában. Talán nem mondtam túl nagy marhaságot… ha ez a Garibaldi valóban valami forradalmár volt, akkor legalább szellemiségében elődje, őse lehet a mindig lázongó, szabadságszerető Dalmának. Aztán eszembe jutott a kis Bifi. Elájult egy kis céklával dúsított paradicsomlétől…

– Hogy akarják ezek megvédeni magukat, ha a Föld inváziót indít?

Be is mentem a nappaliba és leültem a kommunikátor elé, hogy utánanézzek néhány dolognak. Először is nagy nehezen összeállítottam a saját rendszer-kompatíbilis-adatsoromat. Az egyik hiányzó nagyanyai családnevet egyszerűen behelyettesítettem egy vásárlásaimból jól ismert japán márkanévvel. Ez a márkanév, a Yamaha, valaha családnév volt, csak éppen nem az én felmenőimé. De ez itt, a Szerenán úgysem számít, lényeg az, hogy a rendszer fel tudja dolgozni az adatsort.

– Ha már ennyit izzadtam ezen a nyavalyás adatsoron, lássuk, használható-e valamire… – gondoltam.

Lekértem a szabad lakások listáját, bezongoráztam az igényeimet és végignéztem huszonvalahány lakás ismertetőjét. Végül is egy határidős lakást választottam a Gyöngysor szigetek egyikén. Ezek a szigetek az Aranykagyló öblöt választották el a nyílt tengertől és nagyon szépek voltak… valóban igazi gyöngyszemek. Nekem nem volt olyan sürgős a berendezkedés, mint Dalmának, de úgy gondoltam, ha valóban itt maradok, legalább a lehető legszebb helyen lakjak.

Aztán eszembe jutott Evan, aki annyira fel volt háborodva azon, hogy nem ismerjük az őseink nevét.

– Akkor most nézzük az ő őseit! – gondoltam.

Beütöttem Evan kom-számát, és kértem a név megjelenítését.

– Evan Norton Wong – írta ki a gép.

Aztán sorban jelentek meg a többi adatok.

Született; Megapolisz / Déli kontinens / 1354.
Lakhelye; Aranykagyló-város / Északi kontinens / Keleti parti sétány 4692.
Anyja neve; Liu Wong Noren.
Apja neve; Alex Norton Polachek.
Iskolái; 6. Számú Alapiskola Megapolisz, Elmer főiskola.
Munkahelyei; …itt egy nagyon hosszú lista jelent meg. Evan vándoréveitől egészen a mai napig. Szerepelt benne mindaz, amit a múltkori séta alkalmával elmesélt, és azon kívül még nagyon sok munkahely. Az Elmer Főiskola tanári állása is ott volt a sorban, de ott volt a Keresőszolgálat tanácsadói posztja, a Palota főtanácsadói posztja, és a Katasztrófa-csoport vezetői posztja is.
Számlaegyenlege; …Itt egy elég nagy számot írt ki a gép, de számomra ez nem sokat mondott, mivel nem igazán ismertem a szerenai számlapénz értékét. Nem tudtam átszámítani hirtelen semmilyen földi pénznemre.
Nagyszülők, és korábbi felmenők nevei és adatai; …Itt egy számomra kissé bonyolult, hosszú lista következett. Amit megjegyeztem belőle, az annyi volt, hogy Evan ősei közt jelentős többségben voltak az ázsiai nevet viselők, és családfája visszavezetett Arik király személyéhez is.

Kíváncsi voltam, hogy egy kevésbé jelentős személy, egy átlagpolgár esetében mit tud mondani az adattár. Találomra beütöttem tizenkét számjegyet és kértem a név megjelenítését. A gép el is kezdte kiírni az adatokat.

Név; Adam Halas Thuan
Született; Magnólia / Déli kontinens / 1399.
Lakhelye; Zord-fennsík 5.sz.mélyváros / Északi kontinens / 639.
Anyja neve; Mia Thuan Wan
Apja neve; Ferenc Halas Berek
Iskolái; 3. Számú Alapiskola Magnólia, Műszaki Egyetem Megapolisz.
Munkahelyei; …Itt a vándorévek néhány napos munkái után a Zord fennsík több bányája szerepelt.
Számlaegyenlege; …ez két helyiértékkel kisebb volt, mint Evané.
Nagyszülők és korábbi felmenők nevei és adatai; …itt is egy hosszú, bonyolult családfa leírása következett, visszanyúlt egészen Amanda királynő koráig.

Kíváncsi lettem arra a szép nevű városra, ahol ez a fiatalember született. Megnéztem hát Magnólia ismertetőfilmjét. Persze a rövidebb változatot, hiszen még annyi minden másra is kíváncsi voltam. Aztán megnéztem azt is, hogy ez a véletlenszerűen kiválasztott polgár most hol él.

– Zord-fennsík 5. sz. mélyváros 639. – zongoráztam be.

Az adattár először megmutatta a Szerena térképén az 5. számú mélyváros pontos helyét. Aztán egy kép következett, ami madártávlatból mutatta a mélyváros lejáratát, és a felszínre kidudorodó kupolákat. A város térképén a kis fénypont megjelölte a 639-es lakást. Megmutatta a lakás szerkezeti rajzát is, de a mikrokamerás belső felvételek helyett csak egy felirat jelent meg, miszerint „a lakás jelenleg lakott”.

Megnéztem még néhány véletlen számot, és a hozzájuk tartozó személyek adatait. Egymás után olvastam a sok érdekes hangzású, hármas tagolású nevet. Végül is annyit szűrtem le az egészből, hogy a rendszer mindenkinek az összes felmenőjének összes adatát tárolja egészen az első Szerenára érkezett ősig.

– Itt aztán nem kell népszámlálást rendezni, mint a Földön. Egyszerűen csak le kell kérni az adattárból a naprakész adatok összesítését – gondoltam.

Egyik-másik névnél megnéztem a munkahelyek és az ősök listáját is, de mindegyiknél megnéztem a számlaegyenleget.

A munkahelyek listája változatos volt, és általában az életkorral arányosan hosszú. A számlaegyenlegek is elég változatosak voltak, és itt is találtam összefüggést az életkorral. De ami meglepett, az az volt, hogy Evan egyenlegénél sokkal kisebbet nem találtam, nagyobbat viszont nem is keveset. Az egyik egyenlegnél lekérdeztem az elmúlt havi tételes forgalmat. A lista felsorolta a Királyi Kincstár hó eleji utalásától kezdve az összes kiadást is, egészen a lakásbérlet összegétől a sarki kávéházban elfogyasztott kávéig. A bevételi oldalon, az egyik számlán szerepelt még egy tétel, egy utalás az egyik Mhh-ból, egy megunt fiókos szekrény ellenértéke. Miután áttanulmányoztam ezt a listát, kezdett némi képem kialakulni a szerenai számlapénz vásárlóértékéről.

Megnéztem a saját számlaegyenlegemet is. Egy Evanénál nagyobb helyiértékű szám jelent meg, utána zárójelben egy G, egy A, egy U és egy T betű. Ezt a négy betűt Evan számláján is láttam, de a többiekén nem. Rákérdeztem.

– GAUT számla, Gyűrűs Automatikus Után Töltésű számla – írta ki a gép.

Bővebb magyarázatot kértem, mire a gép kiírta, hogy ez azt jelenti, hogy az egyenleg nullára csökkenése esetén automatikusan a számla kiinduló egyenlegének összegére emelkedik az aktuális egyenleg.

– Hú! Ez nem semmi! – gondoltam – Végtelenített bankszámla… ilyen csak a tündérmesékben van… GAUT számla, vagyis „varázsgyűrű”. Mi vendégként megkaptuk, de Evan, ha jól tévedek, a főiskola elvégzése óta viseli. És, ha jól gondolom, van ilyen gyűrűje az összes Elmert végzettnek és a hercegeknek, hercegnőknek…

– Szóval itt a nagy egyenlőségre törekvésben, az egyenlő esélyek hazájában is vannak még egyenlőbbek… – szűrtem le. – Minden társadalom kitermeli az elitet, úgy látszik ez elkerülhetetlen. Az viszont elkerülhető, hogy az elit szemtelenül pöffeszkedő, pazarló, a tömegeket irritáló legyen. Úgy tűnik, ez itt sikerült. Talán a teljesen nyilvános adatkezelésnek is köszönhető, talán a szerenaiak már-már kicsinyességnek tűnő pazarlástól való irtózásának, talán az általános bőség nyugalmának…

Találomra belenéztem egy herceg kiadási listájába. Körülbelül egy hónapot néztem át. A lista meglepett. Raoul herceg kiadásai meglehetősen szerények voltak. Apró-cseprő, átlagos kiadások jegyzéke volt az egész, alig akadt benne komolyabb tétel.

Raoul a Keleti parti sétányon lakott egy határidős lakásban, feleségével és két gyermekével.

Ugyanúgy unokai jogon volt herceg, mint ahogyan Nia hercegnő. Felesége és gyermekei nem viseltek hercegi címet, egyszerű közemberek voltak. Számomra érdekes módon a herceg számláját a lakásnak csak a negyed bérleti díja terhelte. Utánanéztem, a bérleti díj másik három negyedét a felesége és a gyermekei jövedelméből fedezték. Meglepett, hogy nem a herceg végtelenített számlájáról fizették a család lakhatását, hanem arányosan megosztották a költséget. Ugyanez volt a helyzet az energiaszámlákkal is. Élelmiszert, hétköznapi cikkeket, ruhafélét nagyjából egyenlő arányban vásároltak mind a négyen. A három napos kirándulásukat a Déli kontinens nagy tavaihoz is hasonlóan fizették. Volt még ezenkívül néhány szállodai és éttermi számla, de a legnagyobb tétel az Elmer napi ünnepi öltözet megvásárlása volt. És, ami még ezek után is meglepett, a herceg a ruhát egy MHH-ban vásárolta… Igaz, Tereza szerint az igazi ínyencek ott vásárolnak…

Ezek után magától adódott a következő kérdésem az adattárhoz:

– Mennyi a havi, átlagos egy GAUT számlára jutó feltöltés, és mennyi az egy főre eső havi átlagos jövedelem?

Hatalmas volt a különbség. Nem értettem… Ha a véletlenszerűen kiválasztott herceg ilyen szerényen költekezik, akkor miből adódik a különbség? Talán a többi herceg nem ilyen szerény? Végigzongoráztam a GAUT számlák kiadási listáit. A hercegi listák többsége épp oly szerény volt, mint Raoulé, és az Elmeresek közül is némelyik. Egyik-másik hercegi lista és az Elmeresek kiadásai viszont elég tetemesek voltak. A legtöbb pénzt Evan költötte el… Nagyságrendekkel többet, mint bárki más a Szerenán.

Volt még néhány kiugróan nagy kiadási lista, például Niáé, de ezek messze elmaradtak Evan listája mögött. Először Nia listájába néztem bele.

A szokásos kiadásokon kívül találtam sok olyan tételt, aminek a megnevezés rovatában szerepelt az, hogy „Tranzit Királyi Hírcsatorna”. Ezek a tételek főleg szállodaszámlák, élelmiszer és ruhavásárlások voltak, de szerepeltek itt még műszaki cikkek, bútorok, lakberendezési cikkek, és még nagyon sok minden más is.

Belenéztem a Királyi Hírcsatorna költségjegyzékébe is. A Niánál talált tételek itt összeg nélkül jelentek meg, „Nia Tranzit” megjelöléssel.

Tehát amire a csatornának szüksége volt a működéséhez, de nem futotta a költségkeretéből, azt Nia egyszerűen, gyorsan és rugalmasan kiegészítette. A „Nia Tranzit” tételek az eredeti költségvetéshez egészen pontosan további 2,4%-ot tettek hozzá.

Megnéztem még egy-két kiugróan magas GAUT számlát. Ezek is tele voltak tranzit tételekkel.

– Tehát így korrigálják a királyi költségvetést, rugalmasan, gyorsan, menet közben, hogy ne legyen fennakadás… – gondoltam. – Érthető, sőt elfogadható, hogy ez csak kevés felelős személynek van megengedve. Viszont bárki bármikor belenézhet ezekbe a tranzit forgalmakba naprakészen. Szó sincs tehát pénzszórásról, pazarlásról, összegek eltüntetéséről…

Ezek után persze arra voltam kíváncsi, hogy Evannak milyen tranzit számlái vannak. Belenéztem. Tranzit forgalma tele volt műszaki cikkekkel, ipari alapanyagokkal, magánszemélyeknek átutalt tiszteletdíjakkal. Ezek a tételek kisebb részben a Palota, az Amfiteátrum, a Főiskola, a Kereső szolgálat és a Királyi hírcsatorna eszközeit növelték, de leginkább a Katasztrófa-csoportnál kötöttek ki.

– Kezd összeállni a kép… – gondoltam – Ez a sok ipari vacak, ami kereten felül hirtelen kell… és pont Rodi kell neki a csoporthoz… Rodi, aki elég agresszív, és mindenhez van érzéke, ami gépből van…

Bővebb tájékoztatást kértem a Kereső-szolgálatról. Megtudtam, hogy ez a szolgálat foglalkozik az eltűnt személyekkel, a betegek és sérültek szállításával, az elveszett és megsemmisült kommunikátorok felkutatásával és cseréjével. Hozzájuk fut be minden vészjelzés és segélykérés. Feladataikat a gömb-taxikkal, a sokoldalúan képzett gömb-taxisokkal látják el. Ez tehát egy olyan komplex szolgálat, ami rendőrség, mentők és tűzoltóság egyben.

Aztán belenéztem a Katasztrófa-csoport tájékoztató anyagába is. Árvizek, erdőtüzek, földrengések, földcsuszamlások, vulkánkitörések, ipari és közlekedési tömegbalesetek, járványok…műholdak pályára állítása, karbantartása, a két holdon lévő bázisok karbantartása, a bázisokra járó kompok vezetése, karbantartása, Szerenán-kívüliekkel való kapcsolattartás, hírszerzés…

Mindegyik témáról voltak iskolásoknak szánt oktatófilmek. Nagyrészt végignézegettem őket. Lenyűgöző volt a rendszer kidolgozottsága, mindent figyelembe vevő gondossága.

A Szerenán-kívüliekkel való kapcsolattartás kisfilmje a földi Bermuda-bázis és a Szerena közti ingajáratokkal kezdődött. Bemutatta a Zord-fennsíkon lévő űrhajótemetőt, az idetévedt hajósok letelepedését, beilleszkedését. A legújabb anyagrész a mi érkezésünkről, itt tartózkodásunkról szólt.

A hírszerzésről csak egy nagyon nyúlfarknyi filmecskét találtam. Éppen csak említették a Bermuda bázist, de nem derült ki világosan, hogy az működik-e még… A holdbázisoknak is inkább csak a természettudományos kutatási céljairól volt szó. A műholdrendszer belső, szerenai hírközlési jelentőségét hangsúlyozták, kifelé irányuló tevékenységével alig foglalkoztak.

És nem mutatták meg az űrhajókat… Pedig kell, hogy legyenek!

Jól sejtettem, és igaz lehet a pletyka is, miszerint itt nem Norínáé a legtöbb hatalom, Evan a belügyminiszter, a külügyminiszter és a hadügyminiszter is egy személyben… legalábbis földi fogalmak szerint.

Előző oldal kosakati