Linktár

A nyugdíjas kiborg III. rész

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/3 számában.

Másnap este Jenőke egy nagy halom könyvvel állított haza az egyetemről:
– Rengeteg könyvet találtam, amelyek az egyiptomi múmiákkal foglalkoznak! – mesélte – De csak olyan 5-6 könyvet találtam, aminek hasznát is vehetjük.
– Már bele is olvastál a könyvekbe? – kérdezte Tibor.
– Csak a tartalomjegyzékeket lapoztam át, de az érdekesebbekbe bele is olvastam. De nem valami gusztusos művelet a múmiakészítés! Az egyik könyvben leírták, hogy a halott agyvelejét az orrán keresztül szedték ki. Majdnem elhánytam magam. Mondd, Tibi, muszáj nekem részt vennem a mumifikáció elősegítésében? A jövő héten ZH-t írok hermeneutikából.
– Majd mindjárt megmondom, hogy hová dugd a hermeneutikádat! A megélhetésünk forog kockán, te pedig finnyáskodsz? Jó lesz minél előbb hozzákezdeni a múmiakészítéshez, mert úgy egy órával ezelőtt egy kis zöldes elszíneződést láttam a papa hasán!

Így aztán vacsora után rögvest hozzá is láttak a boncoláshoz:

Az ebédlőasztalról letakarították a fölösleges holmikat, azután nylonfóliával letakarták. A szerszámoskamrából előhozták a fűrészt, ha esetleg csontot kellene átvágni, megélezték a legnagyobb konyhakést a boncolási művelethez. A takarítószertárból felmosórongyokat és lavórt hoztak ki, amelyekkel a kifolyó vért igyekeztek felfogni. Eltávolították Inotai Kázmér belső szerveit, majd a kizsigerelt porhüvelyt a fürdőkádban lévő formalinos oldatba áztatták éjszakára. Másnap a hasüregét megtöltötték szóda-bikarbónával, amely nedvszívó anyagként funkcionál, azután kivitték a holttestet a kertjük végében található füstölőházba, ahol izzó parázs fölött szikkasztották, hogy a mumifikációt elősegítsék. A parázs életben tartása Jenőke feladata volt, miközben Tibi a műhelyében szerelte össze a kiborgot működtető motort. Így ment ez több mint két héten keresztül, míg egy nap így szólt Tibor Jenőkéhez:

„Hozzuk ki a papát a füstölőből! Ideje belészerelni a motort!”

És ekképpen cselekedtek. Tibor Jenőke segedelmével a motort Inotai Kázmér kiürített hasüregébe helyezte, majd a motorhoz tartozó nyúlványokat a végtagokhoz erősítette, amelyek a távirányító által gerjesztett elektromos impulzusok segedelmével mozgatják majd a kiborgot. A távirányítón négy gomb volt a végtagok mozgásának irányítására, és további négy gomb az előre-hátra-balra-jobbra menethez. Mivel alig több mint egy hetük volt a postás újbóli eljöveteléig, bőszen gyakorolni kezdték a kiborg mozgáskoordinációjának az irányítását. Először elég darabos lett a kiborg mozgása, de pár napi gyakorlás után már egész ügyesen irányították a kiborgot. A kiborg hangokat is ki tudott adni, ugyanis Tibor beszerelt a gégefőjébe egy kicsi beszédszintetizátort, amely a számítógép billentyűzetén bepötyögött karaktereket hangokká alakította. Minden tökéletesnek látszott, mígnem egy szép nap Tibor azt mondta:

– Jenőke! – kiáltotta – Nem találod úgy, hogy a papa elég sápadt?
– Meglehet! De ezen nincs semmi csodálkozni való, hiszen halott.
– Na de nekünk azt kell elhitetnünk a külvilággal, hogy még él! És ez a szürkéssárga arcszín, nem könnyíti meg a dolgunkat!
– Látom, hogy megint forgatsz valamit a fejedben!
– Eltaláltad! Egy kis ajakrúzzsal megpirosítjuk a papa arcát!
– Vegyünk rúzst valami illatszerboltban?
– Persze kisfiam! – válaszolt gúnyosan Tibi – Nem is néznének buzinak azzal a búbánatos értelmiségi pofáddal! Van egy jobb ötletem!

Azzal elővette a Tutti Frutti Party legújabb számát:

– Nézd ezt a nőt! – nyitotta ki Jenőkének az újságot.

Az újságban egy igen dekoratív szőkeség nézett farkasszemet Jenőkével, a következő kecsegtető ajánlattal:

„Spricceld a spermád a 130-as melleimre, kend szét rajtuk, és nyald le!”

– Ez a hölgy igazi ínyencnek tűnik! – felelte Jenőke.
– Figyeld meg, hogy milyen színű rúzst használ! Az okkersárgának és a vörösnek egy sajátos keverékét! Ha ezt a rúzst óvatosan szétkennénk a papa orcáján, tökéletes lenne az egészséges arcszín imitációja!
– Na és, hogy szerezzük meg a rúzsát?
– Elmegyünk hozzá, és ellopjuk tőle!
– Elmegyünk?! És mikor?
– A holnap reggeli pesti vonattal! Telefonon már beszéltem vele, és mindent elrendeztem!
– És ideadja nekünk a rúzsát?
– Hülye! Azt hiszi, hogy kuncsaftok vagyunk, akiket felvet a lé! Egy szót se neki a rúzsról!
– Azért a véleményemet kikérhetted volna, mielőtt belerángatsz a hülyeségeidbe!
– Nincs alternatíva Jenőke! A papa arcszínét, mindenképpen föl kell javítani!

Aznap korán lefeküdt a két testvér, mivel holnap nehéz nap várt rájuk. Másnap reggel hat órakor csörgött a vekker. A nap már a horizont fölött volt és aranyrózsaszín köntösbe öltöztette a keleti látóhatár fölött lévő bárányfelhőket. A felkelés után Tibor és Jenőke az utolsó forintjaikból vásárolt sólet konzervet melegíteni kezdték a gáztűzhelyen reggeli gyanánt, közben taktikai megbeszélést tartottak:

– Lássuk csak, megvan-e mindenünk! – mondta Tibor. – A Tutti Frutti Party aktuális száma a hölgy címével, vonatjegyek, igazolvány, lakáskulcs, TB kártya… semmi nem hiányzik. Neked mindened megvan Jenőke?
– Egy pillanat! – felelte Jenőke – Igen, semmi nem hiányzik! Mindkét vonatjegy nálad van ugye?
– Igen. Mondd, mi az a vastag könyv, ami kiáll a táskádból?
– Ajánlott irodalom az orosz ikonfestészethez.
– Ezt most komolyan magaddal akarod cipelni? Csak nem a kebelcsodának akarsz felolvasni belőle? – vigyorgott Tibi
– Dehogyis! Értelmiségi modulnak vettem föl az egyetemen. Holnapután ZH-t írunk belőle, és mivel sajnos a papa kiborggá alakítása sokáig tartott, nem tudtam rendesen készülni rá. Gondoltam, a vonaton elolvasom a szükséges fejezeteket.
– Nem biztos, hogy lesz a vonaton ülőhelyünk Jenőke! De ha mindenáron terhelni akarod vele a táskádat meg az agytekervényeidet, lelked rajta!
– Nekem elég egy csendes sarok is, ahol tudok koncentrálni az olvasásra. Mondd Tibi, ha kuncsaftokként megyünk a hölgyhöz, akkor hogy jutunk be hozzá pénz nélkül?
– Pénzt csak a konkrét szolgáltatásaiért kap. Olyan még nem volt a történelem során, hogy valaki azért kapott pénzt, mert egy megbeszélt időpontban elmentek hozzá látogatóba. Elmondom a haditervet: elmegyünk a csajhoz fél tizenegyre. Amíg egyikünk eltereli a figyelmét, a másikunk házkutatást tart a rúzs után. Ha ügyesek vagyunk, és hamar megtaláljuk, akkor még a szolgáltatás igénybevétele előtt elhúzzuk a csíkot.
– Ez így elég vázlatos…
– Csak akkor tudom pontosítani a tervet, ha a saját szememmel láttam a csaj lakását. Mindig az adott körülményekhez kell igazodni! Improvizációban jó vagyok, nem kell izgulnod.
– Aha! – felelte Jenőke, és az arckifejezése arról árulkodott, hogy Tibinek nem igazán sikerült megnyugtatnia

A sólet elfogyasztása után elindultak a vasútállomásra. Félóra múlva már ott is voltak, és éppen hogy csak elérték az induló pesti gyorsvonatot.

A vonat zsúfolásig megtelt, csupán egy fülkében volt két szabad hely, ahová egy cigány pereputty vert tanyát:

– Elnézést, szabad ez a két hely? – kérdezte Tibor.
– Itt a Pista bácsi ül! – felelte az egyik cigányasszony – Idős beteg!

Öt perc múlva meg is érkezett „Pista bácsi”, egy ereje teljében lévő, 30 év körüli kigyúrt fazon, és Tibornak nem volt több kérdése.

– Azt hiszem jobb, ha kint maradunk a folyosón! – mondta Jenőkének. – Ez a Pista bácsi nagyon sukárnak néz ki!
– Még hogy idős beteg! – húzta el a száját Jenőke – Röhögnöm kell!

Ott is maradtak egészen addig, amíg a vonat be nem futott a Nyugati Pályaudvarra:

– Messze lakik innen az a hölgy? – kérdezte Jenőke.
– Á, dehogy! Gyalog körülbelül 15-20 perc a Király utca! Mehetnénk villamossal is, de kár lenne BKV jegyre pazarolni a pénzt.
– Nem is lenne miből...

Azzal belevetették magukat a pesti utcák forgatagába. Csakhamar odaértek a megadott címre.

– Hányadik emelet? – kérdezte Jenőke.
– Negyedik!
– Jellemző! Mindig a legmagasabb szintre kell felmennünk, ha ügyintézésről van szó!
– Ne siránkozz már folyton! Még csak most jön a java!