Álomlány
Már évek óta
Van egy visszatérő
Álmom,
Egy lányról,
Ki gyönyörű,
De csak egy látomás,
Egy Álomlány.
Tegnap éjjel azonban
Az Álomlány
Az álom könnyű szövetéből
Valósággá vált.
Az együtt töltött éjszakák,
Most megfakultak,
Az álom szövedékei egyre
Jobban halványultak.
Az Álomlány
Ím most előttem áll,
Nem álom,
Hanem valóság immár.
Fáj, úgy fáj,
Hogy elhagytál,
Te látomás,
Te gyönyörű
Álomlány.
Fáj, úgy fáj,
Ahogy itthagytál,
Te látomás,
Te gyönyörű,
Ó Te gyönyörű
Álomlány.
Mért, mondd miért
Hagytál,
Mondd mért most,
Mért így hagytál
Itt,
Te látomás,
Te gyönyörű
Álomlány.
Gyönyörű,
Egyszerűen csodás,
De nem oly vonzó már,
Mint az álomban, odaát.
Lénye megfakult,
Nem sugárzik,
Csak áll, és vár,
De nem mozdulok.
Megunja, s felém
Közelít, hagyom,
S leül ágyamon,
Majd nyakamhoz hajol.
Fogai hegyesek,
Körmei élesek,
Szeme már nem ragyog,
Bőre fakóvá aszott.
Fáj, úgy fáj,
Hogy elhagytál,
Te látomás,
Te gyönyörű
Álomlány.
Fáj, úgy fáj,
Ahogy itthagytál,
Te látomás,
Te gyönyörű,
Ó Te gyönyörű
Álomlány.
Mért, mondd miért
Hagytál,
Mondd mért most,
Mért így hagytál
Itt,
Te látomás,
Te gyönyörű
Álomlány.
Miután végzett,
Halványulni kezdett,
Szárnyat növesztett,
Majd porrá égett.
Emléke maradt csak
Meg bennem, de csak
Arra a kedves lányra
Emlékezem, mely
Álmomban jött mindig el.
Az álom nem jött többet
Szememre, rémségeké
Lett álmaim kertje.
Most azonban Én
Voltam álom, s
Fiatal, szűz szívű,
Szépséges lány várta,
Hogy éjjelente karomba zárom.
De még mindig fáj,
Fáj, úgy fáj a nyakamban,
A lelkemben mélyen benn,
Hogy elhagytál
Te látomás,
Te gyönyörű
Álomlány.
Fáj, úgy fáj,
Hogy elhagytál,
Te látomás,
Te gyönyörű
Álomlány.
Fáj, úgy fáj,
Ahogy itthagytál,
Te látomás,
Te gyönyörű,
Ó Te gyönyörű
Álomlány.
Mért, mondd miért
Hagytál,
Mondd mért most,
Mért így hagytál
Itt,
Te látomás,
Te gyönyörű
Álomlány.
