Gondolatok
Nem tudom, hogy másnak e tájék mit jelent. Nekem szülőföldem e sötétségbe burkolt régió. Ide kötnek szép emlékek. Rengeteget kóboroltam az öreg sínek között, csodálatos sztyeppéken, a végtelen tarhonyamezők mentén. A makákófütty néha kizökkentett merengéseimből.
A száraz rakpartnál gyakran megálltam, hogy elmélázzak az élet kusza, gubancos szépségein, midőn birkafelhők úsztak az égbolt rózsakék tengerében. Gyönyörű látvány volt. Sok verőfényben ringatózó este.
Láttam üvegszemű cicóka majmokat, mik bagolyként pislogtak és verdestek roppant denevérszárnyaikkal világoskék öltönyben. Láttam cikcakkban repülő búbosbankákat, félhold alakú műholdakat.
Láttam Dakota testvéreinket, a nagyja már vitte az apraját.
Láttam emésztési gondokkal küzdő mamóka baglyot, mi segélykérőn sipákolt, és fenyegetett a sétabotjával.
És láttam a hínárvarjak között döngicsélő lepkecickányokat, amik csodálatos, éjfekete fénnyel ragyogtak. Holdkutyák és rozmárhörcsögök lebegtek a tó felett, hol muskátlik nyílottak.
Pompázatos, költői élővilág. Téged is elönt a líra, ha olvasol engem. De líra már nincsen, csak euró. Az stabilabb valuta.
És mindig visszahúz valami, akár a mágnes. Ideköt a szívem: szülőföldem csodálatos sötétségébe.
A padon ülve elmélázok rajta, hogy milyen jó ez az anyag.
Indulnom kell gyönyörködni a tájban. És szüntelen megállok újra és újra… hol hagymafák közt süvít a szél.
Vége