A bátor kisegér

Szépirodalom / Novellák (376 katt) SzaGe
  2022.06.06.

Egy kisegér rohangált a székek között. Senki se vette észre a szürke, apró rágcsálót. Amikor végre lehullott számára egy morzsa a vacsorázó emberek asztaláról, elrohant vele a legtávolabbi sarokba. Miközben eszegette a kenyérdarabkát, látta, amint egy szelíd tekintetű ember felemelte a poharát, mondott valamit, azután körbe adta a többi embernek, akik az asztalnál ültek körülötte. A kisegér hamar befalta zsákmányát, de nem akart még hazamenni. Eldöntötte, hogy felfedező útra indul. Bár megnyugtató volt számára a szelíd tekintetű ember közelsége, mégis úgy érezte, mennie kell.

A kisegér egy olajfa felsőbb ágáról nézte a holdat. Idáig vezette a felfedezős vándor útja. De nem sokáig élvezte a kilátást, mert ismét megpillantotta a szelíd tekintetű embert. Ám annak arca szomorú volt és megkeseredett. Eközben tekintetét felfelé szegezte. Úgy tűnt, beszél valakihez. A kisegér szívébe szomorúság költözött. Kis idő múlva a szelíd tekintetű embert elvitték más emberek, kik fegyvereket tartottak maguk előtt. A kisegér hirtelen nem tudta, mit csináljon, nem értette, mi történik körülötte, miközben fagyos hideg telepedett az olajfák közé. Elhatározta, hogy követi a szelíd tekintetű embert.

Másnap a nagy zűrzavarban a kisegér sebesen szedte a lábait a homokkal borított utcákon. Az egyik épület oldala kedvező volt számára, hogy feljebb másszon a tetőre, és onnan nézzen körül. Eltartott egy ideig, mire megtalálta, akit keresett. Látta, amint a szelíd tekintetű ember véráztatta ruhában ácsorog sok más ember előtt. Látta, amint nevetnek rajta. Látta, amint megalázzák méltóságában. Ekkor egy fekete macska pillantotta meg a kisegeret, aki szerencsére időben észrevette az éhes ragadozót. Némi kergetőzés után a kisegérnek sikerült egy tetőcserép alá bújnia. Ott biztonságban volt, és a macska is látszólag feladta a sikertelen vadászatot. Ahogy telt az idő, a kisegér egyre jobban érezte, hogy tovább kell mennie. Nem maradhat örökké lyuk menedékében. Óvatosan kitekintett, de a fekete macskát nem látta sehol. Összeszedte magát, és ismét útnak indult.

A szelíd tekintetű ember egy hatalmas fakeresztet cipelt a hátán. Őt követte a kisegér, aki eközben ügyesen lavírozott az ordítozó emberek között. Egy óvatlan pillanatban, viszont ráléptek, amit fájdalmas cincogás követett. A fekete macska, aki eközben a környéket járta, meghallotta a kisegér jajveszékelését. Füleit még jobban kihegyezte, érzékeit beélesítette. Elszántsága nem ismert határokat. A kisegeret akarta. De csalódnia kellett. Bármennyire is igyekezett, a kisegér saját fájdalmát elviselve tovább kerülgette az akadályokat. Végül egy kőrakás mögé bújt, ahonnan jól látta, amint a szelíd tekintetű embert a keresztre szegezték. Nem értette az egészet. Gyorsan dobogó szívébe ismét keserűség költözött, mialatt apró, sötét szemében egy könnycsepp jelent meg.

A kisegér megijedt a nagy földrengésektől. Menekülni kezdett. A fekete macska, viszont nem rémült meg a természet pusztító erejétől. Tudta, hogy a kisegeret a szelíd tekintetű ember körül fogja megtalálni. Ősi ösztönei nem csalták meg. A kőhalom mögül kisurranó szürke rágcsálót azonnal megpillantotta. Mégsem volt elég ügyes, mert végül a kisegér egy barlangba menekült. A fekete macska ismét feladta, de csak egy időre. Megfogadta, hogy mindig üldözni fogja a kisegeret, bármi is legyen az ára.

A kisegér nem tudta, mi tévő legyen. Nyugtalanították a történtek, hiszen nagyon megszerette a szelíd tekintetű embert. Viszont azt álmában se gondolta volna, hogy valaki pont abba a barlangba viszi majd a keresztről. A kisegér végig nézte, amint gyolcsba tekerték a sebektől csúfított testét. Végül azok az emberek bezárták a barlang bejáratát. Egyedül maradt a szelíd tekintetű emberrel. A bátor kisegér elfáradt a nagy kalandban. Gomb szemére megnyugtató álom költözött. Végül az egérparadicsomban talált magának örökké tartó menedéket.

Előző oldal SzaGe