A sas (The Eagle, 2011)

Külvilág / Mozijegy (1044 katt) Drah
  2011.06.01.

Egy újabb római kori, történelminek nevezett film. Az eddigiek nagy része igencsak jóra sikeredett, de legalábbis egészen nézhető volt. Tehát bőven volt ok a bizakodásra ezt az alkotást illetően is.

Azonban a kezdeti lelkesedés nagyon gyorsan átcsap szenvedésbe. Pedig tényleg ígéretesen indul, noha bizonyos dolgok sejthetőek és sablontól sem mentes egyáltalán, értelmetlenségből meg nincs hiány. Már a legelején. Nem is tudom, hogy mit vártam a későbbiekben.

Van nekünk egy vezérféleségünk, Marcus Aquila, akiről hamar kiderül, hogy nincs minden rendben a családjával. Apja, aki a 9. légiót vezette, elvesztette az arany jelképet, ami egy sast ábrázolt, így szégyenben kell élnie fiának. Főleg, hogy olyan hírek is terjengenek, hogy Flavius Aquila gyáván elmenekült és úgy érte a halál. Tehát főszereplőnknek egy célja van: visszaszerezni a madarat, ezzel tisztára mosni apja becsületét, meg a sajátját, és úgy általában az egész Aquila családét.

Kezdésként Britanniába utazik, ahol egy kisebb erőd ostromában bizonyít, hogy mennyire is bátor és képzett harcos vezető, azonban súlyosan megsérül, de semmi vész, a katonái életét megmenti, őt magát leszerelik, kitüntetik, aztán már csak fel kell épülnie. Ebbe azonban nem nyugszik bele, mivel neki nem kitüntetések kellenek, hanem a sas, amivel tisztázhatja apját és igazi dicsőségre és hírnévre tehet szert! De mindehhez egy segítőre van szüksége, aki jól ismeri a terepet, tehát valami helyi. Ez nem lesz más, mint egy Esca nevezetű rabszolga, akit valami gladiátorviadalszerűségen akarnak kivégezni, de Marcus oly nagy meggyőző erővel rendelkezik, hogy a vérre szomjas tömeg szinte azonnal lecsillapszik, és megkegyelmeznek szerencsétlen Escanak, aki hagyta, hogy az ellenfele kissé megcsapja párszor, mert ezzel biztos bizonyítani akart valamit. Hogy mit, arra még nem jöttem rá, mert idővel kiderül, hogy ez a srác azért nem finnyáskodik, és bizony nagyon is kiváló harcos. Szóval rejtély számomra ez a rész. De a lényeg, hogy rövidesen útnak indul Marcus friss brit szolgájával, Escaval, hogy Hadrianus falán túl, Kaledónia fennsíkjain felkutassa apja nyomait, meglelje a sast, visszaszerezze és visszavigye Rómába, hogy lemossa apjáról, magáról, családjáról a szégyent.

Nagyjából ennyi a történet. Így is nagyon bő lére eresztettem. Azt viszont nem értem, hogy mit keresnek Britanniában rövidnadrágos, félmeztelen indiánok, de ez betudható történelmi tudatlanságomnak is akár. De nem csak ez az egyetlen érdekesség. Az sem világos számomra, hogy szerencsétlen druidák, akik gonosz, könyörtelen vademberekként lettek ábrázolva, hogy hogy nem ismerték az íjat? Vagy mondjuk a parittyát? Nehéz elhinnem, hogy nem látták, hogy a falakon felsorakoztak a páncélozott katonák, hogy nem érezték az árokban a szurkot, és hogy tulajdonképpen vaksötétben lazán vastag karókkal szegélyezett falat másznak.

Egyetlen pozitívuma a filmnek a helyenkénti szép tájkép, mert még a jó kis csatajeleneteket is sikerült bűnunalmasra elkészíteni, hogy az ember egyetlen pillanatig sem képes élvezni, bár 1-1 pillanatra az elején felsejlik a 300, de aztán gyorsan el is tűnik, és megközelítőleg sem kapunk olyan látványos, véres és erőteljes harcot, mint abban. Viszont érdekessége a műnek, hogy rengeteg magyar is részt vett benne, főleg szereplőként, de a stábban is szép számmal található hazánk fiai és lányai közül. De főleg utóbbi. Viszont ez jelen esetben egyáltalán nem dicsőség, és talán még örülhetünk is, hogy a filmet amerikai-angolnak titulálják, és a magyart nem említik meg benne.

A főszereplőnek, Channing Tatumnak volt már néhány sokkal jobb filmje (Dear John, G.I. Joe - A Kobra árnyéka, A sereg nem enged, Step up 1-2), akárcsak az Escat alakító Jamie Bellnek (Hipervándor, King Kong - 2005, Kedves Wendy). A legismertebb név Donald Sutherland (Lánglovagok, The Mechanic, Az olasz meló), aki Marcus nagybátyját alakítja, nem éppen felejthetetlenül.

A sok magyar résztvevő miatt lehet leginkább érdemes egyszer végig szenvedni, de aki jót akar magának, az megnézi az előzetest, és megelégszik annyival, mert az még nagyjából tűrhető. Bár a trailerek általában jók szoktak lenni. Szerencsére ez sem kivétel ez alól. De aki némi római korban játszódó filmre kíváncsi, az tehet egy próbát. Azonban a Spartacusszal sokkal jobban jár vagy a Gladiátorral, csakhogy néhányat említsek az igazán jól sikerültek közül.

Előző oldal Drah
Vélemények a műről (eddig 2 db)