Zpercesek - Monotónia

Szépirodalom / Novellák (46 katt) Zspider
  2022.05.22.

Doloris összefonta hófehérre festett haját, majd kontyba fogta. Szótlanul felkapta a táskáját és kiment a lakásból. A bejáratnál köszönt a takarítónak.

Az utolsó pillanatban ért le a mozgólépcsőn, hogy a tömeggel együtt felfurakodjon a metróra. Apró, vezetéknélküli fülhallgatóiból ritmikusan lüktető, szintetikus zene szólt, ami elnyomta a jármű nyikorgó zaját.

A lány szótlanul rágózott és üres tekintettel bámulta az ablakon túli sötétséget. Mikor eléggé mélyen járt a metró, a feketeségben visszatükröződtek utastársai. Unottan végigmérte őket, majd, mint mindig, a szeme megakadt a tetoválásokon. A testfestéseket egészen leszállásig nézegette.

Egy hatalmas fekete üveglapokból és szürke betonból álló cégépületben dolgozott. Megérkezvén a vörös fényű kapuhoz érintette a kártyáját, az zölddé vált, majd kinyílt.

A krómszínű liftben a munkatársai köszöntötték, ő kedvesen mosolygott rájuk. Beült az asztalához és megnövelte a hangerőt. Órákig csak a gépen dolgozott, szinte érezte, hogy átjárja a zene ritmusa, olyan lendülettel ment, ahogy a fülébe szólt a hangszórón át a dallam. Úgy érezte, egyként lüktet a világgal.

Délben a kollégái elhívták ebédelni. Szemet forgatva, nagy mosollyal hallgatták, hogy megint vámpírfilmek nézésével töltötte az estét. Őt nem zavarta, azt szereti, amit. A jó hangulatú ebéd után visszaült és újra eggyé vált a zenével.

A nap végén megindult a lemenő nap felé, ami lilára festette a város égboltját. Besétált a kedvenc kínaijába, ahol a pultos már rutinnal szedte dobozba neki a szokásosat. Kivett a hűtőből egy piros színű üveget, amin egy eper mosolygott vissza rá.

Haza érve ledobta a cipőket, leengedte a haját és egy jó zuhany után szájában a villával lekuporodott a földre, a kanapé elé. Bekapcsolta a laptopot és nekiállt a vacsorájának, miközben a film onnan folytatódott, ahol abbahagyta.

Előző oldal Zspider