A foglalkozás

Szépirodalom / Novellák (115 katt) Norton
  2022.03.18.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/3 számában.

(Egyperces)


Boldizsár Éva a pszichológusánál feküdt egy kényelmes bőrkanapén. Már egy jó ideje be nem állt a szája. Kósa doktor megértően hallgatta, és néha közbe kérdezett. Évának valamiért egy régi Bud Spencer film egyik jelenete jutott az eszébe. Azon kezdett gondolkodni, hogy mi volt a film címe.

– Ne akadjon meg, Éva... – kérte a doktor. – Folytassa csak tovább!
– Szóval az álmomban több nő vett körül, és mindegyiknek kutyája volt. Pórázon tartották őket, ám a legtöbb állat morgott rám, az egyik pedig minduntalan meg akart támadni. A gazdája alig bírta visszahúzni. Azt mondta nekem, hogy fordítsam be a bundámat, és akkor nem fog bántani a kutya.
– Tipikus.
– Tipikus? Ezt egy filmben mintha már hallottam volna.
– Á, igen… – mosolyodott el Kósa. – Amikor a pszichológus regresszióval akarta kiszedni Bud Spencerből az információkat. Emlékszem rá, jó film volt.
– Kár, hogy nem jut az eszembe a címe.
– Mondjuk, azt én se tudom, de ez nem fontos. A kifelé fordított bunda valószínűleg a hivalkodást jelenti.
– Nekem nincs is olyan bundám.
– Nem az a lényeg. A bunda egy szimbólum, ami ősidőktől fogva a gazdagságot jelképezi. A nőknél főképpen így van. Ismerjük a méregdrága nercbundákat, amiket az állatvédők megszólnak.
– És?
– Valaki talán úgy érzi, hogy ön hivalkodik azzal, amije van, és emiatt mérges lehet magára.
– Ugyan már, doktor úr, ez ostobaság… már ne haragudjon – nevetett fel Éva.
– Kinek van kutyája az ismeretségében?
– Van néhány kutyás barátnőm.
– Milyen kutya támadott magára?
– Istenem, ennek semmi értelme nincs – csóválta a fejét a nő. – Néha úgy érzem, hogy jó, amit csinál, máskor meg úgy tűnik, hogy csak a bolondját járatja velem. Az álomfejtést amúgy is egy hülyeségnek tartom.
– Maga akarta elmesélni ezt az érdekes álmát.
– Mindegy, felejtsük el! Én amúgy se szoktam hivalkodni semmivel. Tudja, nem olyan családból származom. Az édesanyám nem úgy nevelt. De úgy látom, már véget is ért a foglalkozás – nézett az órájára. – Ma se mentünk semmire, de hamar elszállt az idő.
Felkelt a kanapéról.
– Köszönöm, doktor úr, majd szerdán találkozunk. Remélem, hogy akkor több értelme lesz ide jönni.
– Remélem én is – vigyorgott Kósa.

„Milyen öntelt!” – dohogott magában Éva, miközben kifelé indult. Útközben érezte, hogy szétárad benne a harag. Már nagyon elege volt Kósa doktor sajátos módszereiből. Ő csak egy jó szóra vágyott, arra, hogy megértse valaki. Egy „dilidokinak” pont az lenne a dolga. Nem egyszer elpanaszolta már neki, hogy milyen hozzá a férje, a lánya, és hogy hányféle módon bántották már meg a barátai vagy a kollégái. Ez a hülye meg csak azt mondogatja, hogy befelé figyeljen, talán észrevesz valamit. Mégis mit vegyen észre? Másokról beszélt, nem önmagáról! Még hogy hivalkodik! Tiszta idióta ez az orvos. Keresni kell egy másikat.

Átment a parkolóba, és beszállt a kocsijába… pontosabban nem a sajátja volt. A férjét két hete előléptették, és kapott egy méregdrága céges autót. Éva szívesen járt vele, mert a párja megengedte neki. Igaz, hogy ez az autócsoda vagy ötször annyiba került, mint a sajátja, de miért ne próbálhatná ki, ha megteheti? Más is ezt tenné a helyében. És mekkora különbség van a luxuskategória, és az átlagos között! Erre csak nemrég jött rá. Valahol örült is neki, ha látták az autóban az ismerősei vagy a barátai. Miért is ne? Pukkadjanak csak meg az irigységtől!

Vége

Előző oldal Norton