Sötét egypercesek az esti lefekvéshez

Szépirodalom / Novellák (455 katt) SzaGe
  2022.03.14.

Szikrázó Szerelem

Egy fiatal pár ácsorgott a zuhogó esőben. Látszódott rajtuk, hogy szerelmesek. Ölelkeztek, csókolóztak, terveket szövögettek, becézgették egymást, mit sem törődve az egyre durvuló zivatarral. Forrott körülöttük a levegő, de nem a lángoló érzelmeik miatt. Egy hatalmas villám csapott melléjük. Másodpercek tört része alatt megállt a szívük, és összerogytak.

Mikor rájuk találtak a járókelők, még mindig ölelték egymást, miközben élettelen arcukról sugárzott a boldogság. Még a mentősök se tudták szétválasztani őket. Eközben az eső csak szakadt, csak ömlött tovább, mintha az égiek gyászolnák gyermekeiket.


Az erdei séta

Éppen a délutáni sétámat tartottam a közeli erdőben, amikor hirtelen csend lett. Mintha a természet felkészült volna valamire, ám előtte vett egy gigászi lélegzetet. Eközben a fák törzsein groteszk arcok körvonalazódtak. Ekkor vettem észre, hogy az összes kérges tekintet engem figyel. Nagyon megijedtem, mert hatalmas reccsenések közepette körbevettek.

Ami ezután következett, az túlment a józan ész határán: elénekelték nekem Louis Amstrong - What a Wonderful World-ot! Ugyanazon a rekedtes hangon, ahogyan Louis énekelt annak idején, édesapám ősrégi rádiójában. Csak forgattam a fejemet, és reszketve hallgattam végig a szokatlan kórust. Miután vége lett, minden visszaállt a helyére.

Persze senki se hitte el nekem az éneklő erdő történetét.

Addig-addig győzködtem az embereket az igazamról, míg végül zárt osztályra kerültem. Azt mondták, hogy betegesen rögeszmémmé vált a fantáziám szüleménye, meg persze bolondnak tituláltak, sőt, akár ön- és közveszélyes is lehetek. Talán túloztak kicsit, talán nem. Ám amikor kitolnak benyugtatózva és tolószékbe kötve a diliház udvarára, még mindig hallom a fákat, ahogyan éneklik azt a dalt...


A táborozás

Egy nyári táborozáson történt minden. Éppen szalonnát sütöttünk a tűz körül, miután a nap lebukott a horizont alá. Mindenki ott volt, még a vezetőség is. A hangulatról az egyik srác gondoskodott, aki viccesebbnél-viccesebb történeteket adott elő a maga kézzel-lábbal hadonászós módján. Könnyezve nevettünk rajta, miközben észrevettem, hogy a levegő egyre melegebbé vált körülöttem. Megpróbáltam úgy tenni, mintha semmi se történne, de idővel szabályosan égetett a trikóm és a rövidnadrágom. Éreztem, ahogyan lassan sercegni kezdett a bőröm. Ekkor tudatosult bennem, hogy én vagyok az egyik szalonna, akit éppen pirítottak a nyárson. Mi több, eközben kenyérre is csepegtették zsíromat. Fájdalommal töltött el az éhes szájakban szeletelő metszőfogak gyötrelme. De a vicces srác nem hagyta abba, csak tolta a hülyeségeit, csak mesélte egyre morbidabb vicceit, miközben felzabált egy tábornyi gyerek.

Előző oldal SzaGe