Lapozgatós kalandozások Vindgardiában

Külvilág / Interjúk (708 katt) Lidércfény HQ
  2022.02.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/2 számában.

Könyvajánló rovatunkban most egy ún. lapozgatós könyvet vettünk górcső alá. A végzet Prófétái fantasy játékkönyv klasszikus, korabeli, nyolcvanas évek végi hangulatot idéz nem csak azok számára, akik akkor megtapasztalták ezt az élményt. Az alábbiakban az alkotókkal beszélgetünk a könyvről, az elkészítéséről, megjelenéséről.

Lidércfény: Talán kezdjük az alapoktól, ahogyan szoktuk. Kérlek, mutatkozzatok be néhány mondatban, kik vagytok, mit lehet rólatok tudni, honnan ismerhetnek esetleg benneteket?
Szlobodnik Gábor: Sziasztok, Szlobodnik Gábor vagyok, harmincöt éves miskolci fantasy- és horrorrajongó. Egy vendégházban dolgozom az erdő mélyén, mellette hobbiszinten foglalkozom fantasy- és horrorírással már évtizedek óta. Kiadott művem nincs túl sok; néhány E. A. Poe és H. P. Lovecraft művei által ihletett novella a régi Fangoria horrormagazinokban és az akörüli antológiákban (szerencsére nem sokan ismerik őket ), valamint egy „interaktív regény”, a Bizonytalanság börtönében, amit 2009-ben jelentettem meg szerzői kiadásban. Utóbbi esetleg ismerős lehet a játékkönyvekkel foglalkozó „keménymag” számára; másokhoz nem hiszem, hogy eljutott a könyv, amit szintén nem bánok, mert több szempontból is elég kiforratlan, továbbá túl „nyers” is.
Takács László: Sziasztok, Takács László vagyok, foglalkozásomat tekintve informatikus. Egy olyan alföldi településen élek, melyet a Google térképen is nehezen találhattok meg.  Nem szerepeltem valóságshowban, de aki olvasta a Magányos Farkas rajongói fordításokat, vagy a Fekete lovag című Kaland-Játék-Kockázat fanfictiont, már találkozhatott a Killmaster névvel… Hát ez lennék én! 

Lidércfény: Hogyan, minek a kapcsán ismertétek meg egymást?
Takács László: Ismeretségünk régebbi időkre nyúlik vissza. Egy játékkönyves fórumon botlottunk egymásba vagy tizenöt éve, ahol is nagyban ment a kalandozás. Volt egy mesélő, és a kalandorok szavazhattak, merre haladjon a főhős, mit tegyen és kivel csatázzon. Olyan párbajleírások voltak, mintha nem is dobókockával, hanem valódi fegyverekkel vívtunk volna az ellenfelekkel… Gábor is aktív tag és játékos volt, és igen gyakorlott kalandozó. Később más fórumon is találkoztunk, és a hasonló érdeklődési kör, meg persze az írás összekovácsolt bennünket.

Lidércfény: Miért éppen fantasy, és miért pont játékkönyv?
Szlobodnik Gábor: Életem egyik legelső könyve egy fantasy lapozgatós, a Tűzhegy varázslója volt; maradandó élményt nyújtott, és azóta is napi szinten foglalkozom ezekkel a könyvekkel, már lassan harminc éve. Közben rájöttem, hogy egyrészt van némi tehetségem az ilyen könyvek kitalálásához, felépítéséhez, ráadásul meglehetősen szórakoztat is a dolog (jobban, mint például a novella- vagy regényírás), így hát nem túl meglepő módon elkezdtem komolyabban is foglalkozni a játékkönyvek készítésével. 
Takács László: Gáborhoz hasonlóan engem is rögtön rabul ejtettek ’89 környékén a Kaland-Játék-Kockázat könyvek, az általuk nyújtott fantasztikus világ és az interaktivitás. Kedvenc íróm, Ian Livingstone művei meg is ihlettek, így én is belevágtam a hasonló könyvek írásába. A lapozgatósok iránti rajongás azóta is tart nálam, ahogy az írás szeretete is.

Lidércfény: Olvastuk, hogy évekig készült a Végzet Prófétái. Mesélnétek erről a folyamatról? Hogyan nyerte el végleges formáját a könyv?
Takács László: Még 2012-ben kezdődött az egész… Gábor ekkor hirdetett meg egy Kaland-Játék-Kockázat fanfictioníró versenyt a legnagyobb magyar játékkönyves oldalon. Egyéni szabályrendszerű kalandokat várt, és ígéretet tett rá, hogy a legjobbakat kiadja alacsony példányszámban. Több se kellett nekem, én is összeütöttem egy kalandot a versenyre; ez volt a Végzet Prófétái. Gábornak tetszett is a könyv, főleg a zsoldoscsapatokra épülő koncepció és a fordulatos történet. Javította hát a logikai- és nyelvtani hibákat, majd próbaképpen közzétettük a könyvet PDF-ben az interneten. Sajnos azonban úgy tűnt, hogy nincs rá érdeklődés, ráadásul Gábornak magánéleti problémái is adódtak, így végül elmaradt a kiadás.
2019-ben aztán Gábor látta, hogy kezdenek újra divatba jönni a játékkönyvek, így megkeresett, hogy akkor most tényleg kiadná a Végzet Prófétáit, mert bízik a sikerében. Nem mondtam neki nemet.  A Fighting Fantasy jogtulajdonosai azonban épp ekkor szálltak rá a legnagyobb rajongói oldalra az engedély nélküli fordítások miatt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább átdolgozzuk a Végzet Prófétáit egy saját világra. Lefektettük tehát Vindgardia alapjait, aztán átírtuk rá a könyvet. Mivel a történet végét Gábor, meg néhány olvasó túl lineárisnak látta, így azt is átdolgoztuk, és még néhány egyéb részt is. Gábor a stílust is olvasmányosabbá, irodalmibbá tette, aztán annyira belejött a dologba, hogy írt vagy egy tucat saját jelenetet is a meglévő karakterekkel, meg néhány új, általa kitalált figurával. Az útvonalakat is átvariálta úgy, hogy mindegyik körülbelül ugyanolyan nehéz legyen, és mindegyiken érdemes legyen végigmenni. A szerinte néhol túlságosan is szadista csapdáimon is igyekezett finomítani, és próbált minél több „mentőövet” dobni a játékosnak, persze én ezt nem mindig hagytam, elvégre kell a kihívás is egy játékkönyvbe.  Végül is aztán 2020 elején késznek nyilvánítottuk a könyvet, Gábor pedig el is kezdte intézni a kiadást. Így jelenhetett meg április közepén a Végzet Prófétái.

Lidércfény: Mennyi idő alatt alakult ki Vindgardia világa?
Takács László: Még kidolgozás alatt van, tényleg csak az alapjait fektettük le a Végzet Prófétái kapcsán. Persze folyamatosan építgetjük, és próbálunk némi egyéni ízt is belevinni a világunkba, hogy ne tűnjön annyira úgy, mintha csak egy „alternatív Titán” lenne (egyelőre annak tűnik ).

Lidércfény: Az alkotóink, olvasóink nagyjából tudják, mennyi munka megírni egy novellát, regényt, és hogy ezeknél milyen nehézségek adódhatnak. Ezekhez képest mennyivel nehezebb, vagy esetleg könnyebb megírni egy játékkönyvet?
Szlobodnik Gábor: Bizonyos szempontból biztosan nehezebb, hiszen itt az események az olvasó döntéseinek következtében alakulnak – tehát nyilván többféleképpen is meg kell írni egy-egy részt, és lehetőleg úgy, hogy tényleg érdemi különbség legyen ezek között (különben úgy tűnhet, hogy az olvasónak mégsincs igazán beleszólása az eseményekbe). Ezenkívül a fejezetek „összekeverése” is nehézséget okozhat, valamint az is, hogy tényleg mindenhol a megfelelő fejezetszám legyen megadva (igaz, van olyan program, ami némileg megkönnyíti ezt a folyamatot). Valamint persze a játék nehézségének „belövése” sem könnyű: hogy éppen megfelelő erősségűek legyenek az ellenfelek, vagy például a csapdák és rejtvények pont ideális kihívást jelentsenek. Viszont a tényleges írási folyamat egyszerűbb egy játékkönyvnél egy regényhez képest, hiszen kevésbé fontos az irodalmi stílus, illetve általában célszerű viszonylag tömören is fogalmazni, már csak a pörgős játékmenet kedvéért is. Összességében tehát bizonyos szempontból nehezebb, de ugyanakkor könnyebb is egy játékkönyv megírása egy „hagyományos” prózai műhöz képest; akárhogy is, mindenképp élvezetes folyamat, elvégre afféle játékmester, játéktervező is lehet az író. 

Lidércfény: Kik és miben segítettek a könyv elkészítésében?
Takács László: Két tesztolvasó segített a hibák kiszűrésében, név szerint Tóth Norbert és Takács Dénes (csak névrokon ). Közreműködött még Juhász Ernő is, mint illusztrátor. A könyvet magát a Könyvműhely gyártotta le, a tördelési munkát is ők végezték. A későbbi epub és egy azw3 változatot pedig Németh Tamásnak köszönhetjük.

Lidércfény: Az illusztrációkat és a borítót is Juhász Ernő készítette (aki egyébként az AKF-ben megjelenő Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház melléklet hátterét is rendelkezésünkre bocsátotta, és akivel 2019 októberében interjú is megjelent hasábjainkon). Hogyan találtatok egymásra? Milyen volt az együttműködés?
Szlobodnik Gábor: Ernővel még 2012-2013 környékén ismerkedtünk meg; konkrétan egy író barátunk, Molnár Géza (Nimretil) ajánlotta őt nekünk. Megnéztük a rajzait, például amiket Géza saját Kaland-Játék-Kockázat fanfictionjához, a Válaszúton címűhöz készített, és mivel úgy éreztük, hogy túlzás nélkül felveszik a versenyt a külföldi lapozgatósokban lévő képekkel, így rögtön fel is kértük Ernőt, hogy illusztrálja a Végzet Prófétáit is… Szerencsénkre ő is nagy Kaland-Játék-Kockázat rajongó volt annak idején, így örömmel vállalta a munkát. Ami magát az együttműködést illeti, nyilván csak pozitívan tudok nyilatkozni róla; egyrészt Ernő nagyon korrekt volt, maximálisan figyelembe vette például a kéréseinket a képek kapcsán, másrészt tényleg fantasztikusan keltette életre a könyvünk szereplőit, helyszíneit. Természetesen fogunk még együtt dolgozni vele a későbbiekben is. 

Lidércfény: Milyen reményekkel, elvárásokkal vágtatok bele ebbe a projektbe? Csak egy álom volt, amit szerettetek volna megvalósítani, esetleg jövedelem-kiegészítésnek szántátok, vagy akár a későbbiekben konkrét megélhetésnek? Vagy netalán világuralmi terveket szövögettek a háttérben? 
Takács László: Én mindig is hobbiból írtam, a magam és a barátaim örömére, a Végzet Prófétáinál se volt ez másként… bár a megjelenés lehetősége azért tényleg adott némi plusz löketet az íráshoz.  Nekem több nem is kell; ha olvassa a könyvemet a közönség, az elég. Egyúttal azért azt is remélem, hogy mások is kedvet kapnak az íráshoz… Jó lenne minél több színvonalas kalandot olvasni!
Szlobodnik Gábor: Csatlakozom Lászlóhoz. Mindig is hobbiprojekt volt a Végzet Prófétái; a magunk örömére készítettük, és elsősorban azért adtuk ki, hogy hátha a lapozgatósok kedvelői is örömüket lelik benne. Persze egyúttal azért az is reméltük (és reméljük még mindig ), hogy sikerül másokat is írásra ösztönözni; ezért hirdettük meg a pályázatot is a Végzet Prófétái végén.

Lidércfény: Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a könyvről?
Szlobodnik Gábor: Eddig szerencsére nagyon jókat, gyakorlatilag mindenki dicsérte a könyvet, aminek tényleg nagyon örülünk. Úgy tapasztaltuk, főleg a csapatokra építő koncepció nyerte el az olvasók tetszését, valamint a többszöri újrajátszhatóság, és a kicsit hosszabb, olvasmányosabb fejezetpontok. Egyedül talán a Sorspróbával kapcsolatban érkezett néhány negatívabb észrevétel (hogy kissé túlbonyolított; ebben mondjuk van is valami). Illetve volt egy olvasó, aki komolyabban kritizálta a könyvet, de ő is inkább csak a túlzott retroság miatt; konkrétan azt írta, hogy „olyan a könyv, mintha harminc évvel ezelőtt íródott volna”… Mi azonban ezt is inkább dicséretként fogtuk fel, hiszen alapvetően valóban egy minden ízében retro, a műfaj hőskorát felidéző könyv elkészítése volt a célunk.  Összességében tehát szerintem tényleg nagyon elégedettek lehetünk a visszajelzésekkel. Ráadásul nemrég után is kellett nyomni a könyvet, mert a legyártott kétszáz példány mind elfogyott; ez természetesen szintén nagy öröm volt számunkra, valamint egy komoly visszajelzés is, hogy valóban érdemes volt kiadni a Végzet Prófétáit. Ezután is köszönjük ismét minden olvasónknak a vásárlást, a támogatást!

Lidércfény: A honlapotokon is írjátok, hogy további kötetek várhatóak. Ezekről lehet-e már valamit tudni?
Szlobodnik Gábor: Igen, több könyvet is tervezünk. Ami most biztos, hogy a következő a már említett „Válaszúton” című lesz (ez szintén a régi Kaland-Játék-Kockázat fanfictioníró versenyemre készült). A szerzője, Molnár Géza manapság kevésbé aktív, már ami az írást illeti, úgyhogy egyedül dolgozom át a művet Vindgardia világára (Géza szabad kezet adott hozzá), valamint egyúttal ki is bővítem új karakterekkel, helyszínekkel, eseményszálakkal, hogy még jobban kapcsolódjon a Végzet Prófétáihoz. Már a folyamat végén járok, illetve a képi anyag is kész Juhász Ernőnek köszönhetően, így remélhetőleg tavasszal vagy legkésőbb nyáron elő tudunk rukkolni a könyvvel. Egyébként maga a történet Vindgardia nyugati részén játszódik, a Végzet Prófétáiban is említett Máguskirály birodalmában; konkrétan egy ifjú a főszereplő, aki a varázslók útjára szeretne lépni, ám ez igen nagy áldozatokkal jár, ráadásul Deorax Ura is megkísérti… Végső soron választanunk kell a könyvben a jó és a rossz oldal között; erre utal a cím is. A hangulat ebből fakadóan némileg komolyabb, mint a Végzet Prófétáinál, és szintén akadnak érdekesnek gondolt újítások is, de ezekről most inkább nem rántanám le a leplet. 
Egyéb könyvek is előkészületben vannak, bár ezekkel sajnos a jelenlegi helyzetben elég lassan haladunk (a mi életünk is fenekestől felfordult a vírus miatt). Mindenesetre legalább három-négy könyvet még feltétlenül szeretnénk megjelentetni a sorozatban, már csak azért is, mert ennyi biztosan kell ahhoz, hogy megfelelően ki legyen bontva ez a Deorax Urás történetszál.

Lidércfény: Ugyan konkrétan nem kapcsolódik a könyvhöz, de kíváncsiak lennék rá – és hátha van olyan olvasónk, akinek ez hasznos infó lehet –, hogy milyen jogi formában sikerült kiadni a könyvet? Azért kérdezzük, mert felelős kiadóként Gábor neve szerepel, és ha jól tudjuk, ez egy magánkiadás.
Szlobodnik Gábor: Igen, egész pontosan szerzői kiadás. Ez lényegében úgy néz ki, hogy a szerző felel mindenért: ő hozza nyomdakész formába a szöveget (ha kell, akkor egy tördelő és esetleg egy szerkesztő segítségével), ő szerez grafikust, valamint ő bíz meg egy nyomdát is a könyv legyártásával – és természetesen ő áll minden felmerülő költséget is. Amikor aztán megjelent a könyv, a szerző viszi be a boltokba, és interneten is ő reklámozza (akár egy saját weboldal segítségével is, amit általában szintén ő készít). Ez nálunk is így történt: én intéztem lényegében mindent, valamint a költségeket is én álltam. Ez így összességében persze soknak tűnhet, de a könyv elkészítésének, kiadásának és terjesztésének minden részét élveztem, ráadásul tényleg úgy tűnik, hogy szeretik az olvasók a Végzet Prófétáit, szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy belevágtam a dologba. 

Lidércfény: Van-e még valami amit szívesen megosztanátok az olvasókkal? Akár egyéb jövőbeli tervek?
Takács László: Tervezek egy új fantasy kalandot, amely hófödte hegyek között játszódik. A főhős egy elbocsátott testőrkapitány, akinek menekülnie kell hazájából. Nyugalmat persze nem talál, mert olyan kalandba keveredik, mely megváltoztathatja a világ jövőjét…
Szlobodnik Gábor: A magam részéről szeretnék a következő években egyéb (nem a Vindgardia Hősei sorozathoz tartozó) játékkönyveket is írni, valamint a Bizonytalanság börtönében javított, átszerkesztett, kibővített változatát is jó lenne kiadni; ellentétben a régivel, ezzel már nagyjából meg vagyok elégedve… jelenleg.  Lehetőségeimhez képest folytatni akarom a magyar szerzők írásra ösztönzését és segítését is, valamint az elkészült lapozgatósok támogatását, reklámozását; ezért indítottam be a Facebookon a „Játékkönyv-figyelő” elnevezésű híroldalt is, amin minden hírről, projektről és megjelenésről beszámolok (egyébként a Vindgardia Hőseivel kapcsolatban is, tehát érdemes követni az oldalt ).

Lidércfény: Köszönjük az interjút, és további minden jót, sok sikert kívánunk a munkához!
Szlobodnik Gábor: Mi is köszönjük a lehetőséget, illetve a támogatást, és további jó olvasást, valamint írást kívánunk minden „Lidércfényesnek”! 

Előző oldal Lidércfény HQ