Porondon a gyűlölet

Fantasy / Könyvajánló (535 katt) Jimmy Cartwright
  2021.11.05.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/9 számában.

Az élet időnként furcsa dolgokat produkál. Még egy Facebook bejegyzés is olyan irányba terelheti el az embert, amire addig nem is gondolt. Pedig a téma, a történet már ismerős. Ó, hogy ezt már olvastam a Lidércfény online-on! Szóval ebből könyv lett? A Litera-Túra Kiadó felkarolta? Ássunk már picit mélyebbre... Így történt, hogy az előző havi számunkban megjelent egy rövid ismertető Bacsa Zsófia és Baráth Zoltán Hatred című regényéről, majd szerkesztőségünk egy fő híján (igazolt távolmaradás okán) átruccant a szomszéd településre, Szegvárra, ahol személyesen is találkozhattunk az írópárossal egy jól sikerült könyvbemutató erejéig. Természetesen beszereztük a saját példányainkat is, hogy elolvashassuk a teljes történetet. Lássuk, mi került a Lidércfény porondjára!

Az első benyomások a regényről: rövid, tömör, pörgős. Gyorsan és jól olvasható, időnként meghökkentő – akárcsak maga a cirkusz.

A történetnek alapvetően nincs egy kinevezett főszereplője, tehát a regényben felépített világot nem csak egy szemszögből látjuk, ismerjük meg. Érdekes megoldás, de tökéletesen illik a feltáruló cirkuszi, és kicsit azon kívüli világhoz, amely a miénkkel szinte azonos, de mégis egy alternatív képet fest. A szereplők sokfélék, és a cirkuszi világhoz illő módon szinte mindegyiknek van valami különleges képessége; az egyik tüzet képes gyújtani, a másik fején kígyók vannak haj helyett, a harmadik láthatatlanná képes válni. Ám ők ezen képességeikből kifolyólag se nem kitaszítottak, se nem szuperhősök. Ebben a világban ők a cirkusz porondján találták meg életük értelmét. Úgy alkalmazhatják képességeiket, hogy azzal nem ártanak, sőt, szórakoztatnak, örömet okoznak.

Meg kell említeni a szereplők sokszínűsége okán, hogy a regény több tabutémát is felvillant, és bár mélységeiben nem tárgyalja azokat – hiszen nem adnának többet hozzá a történethez –, azért felvetnek gondolatokat.

Persze nem lenne regény, ha a történet nem rendelkezne konfliktussal. A felépítéséből következően pedig az olvasó nem is egy konfliktussal szembesül. A felvezetés után egy afféle Rómeó és Júlia helyzetben találjuk magunkat. Két konkurens cirkusz egy-egy tagja habarodik egymásba, amivel események oly láncolatát indítják el, amelyre voltaképp senki sem számít. Több bili is kiborul, kapcsolatok alakulnak át, vagy mennek tönkre.

A többségében rövid fejezetekre tagolt szöveg miatt úgy is tűnhet, hogy egy feszesen vágott filmet nézünk, és hol az egyik, hol a másik fontos történetszálon haladunk tovább mindaddig, míg a kötet végére ezek össze nem érnek. Emiatt a gyors nézőpontváltás miatt ugyan kicsit nehezebb észben tartani, kivel mi történik éppen, de vannak kulcsszavak, amelyek ezt újra és újra helyre rakják.

A szereplők kommunikációja is olyan, mint maga a regény: többnyire rövid, lényegre törő, sallangoktól mentes. Viszont rendszeresen becsúszik néhány olyan kifejezés, amely egyes olvasók számára talán furán, visszatetszően hathat. A szereplők ugyanis rendre leteremtik, pocskondiázzák egymást, sokszor még akkor is, ha ugyanabba a cirkuszi klánba tartoznak, vagy épp barátok. A regény olvasása közben arra jöttem rá, hogy ezzel alapvetően nincs probléma, ebben a világban ez az élő nyelv, és a szereplők reagálásából kikövetkeztetve ez különösebben nincs rájuk kihatással, mondhatni megszokott. Abban viszont igazat adok azon véleményeknek, amelyek ezt kritizálják, hogy olvasói részről nem feltétlenül és nem mindig érthető, miért beszélnek, viselkednek így egymással a szereplők. Olvasás közben én sem éreztem minden esetben megalapozottnak, vagy talán inkább felvezetettnek a komolyabb kitöréseket. Bizonyos helyzeteket jobban, bővebben is ki lehetett volna fejteni, mélyebben belemenni a szereplők közötti kapcsolat fejtegetésébe, ezzel kicsit lelassítva a történet menetét, egy kis lélegzethez juttatva az olvasót. Én értettem, hogy miért van így, hisz nem csak olvasóként, de íróként, szerkesztőként is szemléltem a szöveget, csak nekem is volt egy olyan érzésem, hogy hiányzik néhol némi előzmény. Persze lehet, hogy mindezt a folytatások rendbe teszik.

A fenti gondolathoz kapcsolódóan magukat a szereplőket is megismerhettük volna jobban. Jelen formában van rálátásunk a társulatok tagjaira, azok jellemeire, viselkedésére, de olybá tűnik, mintha szándékosan nem ismerhetnénk meg őket mélységeikben. Nincsenek mélyebben kifejtve a gondolataik, nem lamentálnak hosszasan egy-egy döntés előtt – bár igaz, a legtöbb esetben ott helyben, azonnal kell konkrét és határozott választ adniuk a problémára. Részemről igényem lett volna arra, hogy legalább a főbb szereplők hátterébe, gondolataiba jobban belelássak, mert vannak annyira érdekesek, hogy ezt szükségesnek érezzem.

A látszat ellenére ez inkább dicséret, mint negatívum. Hisz a felépített világ valóban rendkívül érdekes, a szereplők is magukkal ragadók, a kibontakozó történet is fordulatos, időnként ütős – szó szerint is. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor van egy értékelésem szerint remek sorozat, de a „kényes” közízlésnek nem felel meg, ezért egy évad után elkaszálják, én pedig ott maradok egy rahedli kérdéssel, hogy akkor ezzel, meg azzal a szereplővel mi van, vagy mi lett volna. Szerencsére, itt várható még két folytatás, és egy képregény is kinéz, szóval reménykedem, hogy kielégítésre kerül a kíváncsiságom. Sőt, a Facebookon, a Bacsa-Baráth szerzői oldalon is indult már egy sorozat „Before the hate” címmel, amelynek keretén belül csütörtökönként jobban beleláthatunk egy-egy szereplő múltjába. Ez mindenképpen üdvözlendő!

Összességében elmondható, hogy ez egy lendületes, fiatalos hangvételű történet, érdekes szereplőkkel, meglepő fordulatokkal, ritkaságszámba menő különös világgal. A figyelmes olvasó még akár mondanivalót is felfedezhet, sőt, néhány tanulságot is levonhat, mire a kötet végére ér. Azoknak mindenképpen ajánlom, akik szeretnek új világokba kalandozni, de azok is kellemes élményt szerezhetnek, akik inkább a furcsaságokat, a nem megszokottat kedvelik.

Előző oldal Jimmy Cartwright