113800 óra IV. rész

Horror / Novellák (383 katt) Claudius Oltarimanus
  2022.01.03.

A háztömbből kilépve Gerzson és Egon elindultak a belváros felé. Végiggyalogoltak a Csapó utcán, majd kiértek a Vörös Hadsereg útjára a Nagytemplom elé. Szorosan mögöttük haladtunk, most nem éltünk a térugrás lehetőségével, hiszen nem tudtuk, hol laknak. Időnként váltottak pár mondatot a tanulmányaikkal kapcsolatosan, de az nem volt túlságosan érdekfeszítő. Néha járókelők jöttek velünk szembe, de nem vettek rólunk tudomást, simán keresztülgyalogoltak rajtunk. Ez is szokatlan, új élmény volt nekem. A Nagytemplomtól továbbmentek a Református Kollégium felé:

– Szeretem ezt a környéket – jegyezte meg Géza. – Ha jól emlékszem, itt van Kölcsey háza is, amiben a Kollégium diákjaként élt.
– Csak volt! – feleltem. – Lebontották és Művelődési Központ épült a helyén.
– Ugye csak tréfálsz?
– Sajnos nem! De hamarosan meggyőződhetsz róla a saját szemeddel is. Úgy látom, Egon és Gerzson pont arrafelé tartanak.

Hamarosan kiértünk a hatalmas betonplaccra, aminek a közepén ott éktelenkedett a Művelődési Központ.

– Ezt nem hiszem el! – fakadt ki Géza. – Ki építette ide ezt a förmedvényt? Ki adott erre engedélyt?
– Hát ez jó kérdés!
– Legalább Kölcsey szobrát normálisan megcsinálhatták volna! Melyik kontár faragott neki ilyen tatár fejet?
– Az a szobor nem Kölcseyt ábrázolja.
– Bolondokat beszélsz, hisz innen látom, hogy kopasz!
– Nézd meg jobban! Megvan mindkét szeme, valamint bajusza és kecskeszakálla is van. Ő Vlagyimir Iljics Lenin, szovjet politikus, a Népbiztosok Tanácsának elnöke! Ő is kopasz volt!
– Az a komcsi vezér? Úgy látom, az utóbbi időben igencsak népszerű nálatok.
– Maradjunk annyiban, hogy próbálják népszerűsíteni...
– Teljesen tönkreteszik a városképet! Úgy látom, az utca túloldalán is ilyen betonkaptárak vannak! Érthetetlen, miért laknak ilyenekben az emberek!
– Vidéken kevés a munkalehetőség és emiatt tömegesen özönlenek a városokba az emberek, akiknek lakni is kell valahol. A panelprogram ezt az igényt elégíti ki, és megvan az az előnye, hogy kis helyen viszonylag sok embert el lehet szállásolni.
– Ez kétségtelen, de ha nekem kéne ilyenben laknom élő emberként, Isten bizony megőrülnék!

Közben Gerzsonék hazaérkeztek a Bethlen utca 45. szám alá.

– Egon, kezdesz már az agyamra menni! Mit nézelődsz folyton hátrafelé?
– Nem tudom, Gerzson... Úgy érzem, mintha valami követne minket!
– Neked teljesen agyadra ment a szorgalmi időszak! Na, gyere, te holdkóros, most szépen megvacsorázunk. A hűtőben van még egy kis zöldborsófőzelék meg virsli és talán még két üveg sör is.

Azzal bementek a lépcsőházba és lifttel fölmentek az ötödik emeletre. Mi követtük őket és végül egy kétszobás lakásban találtuk magunkat. Az egyikben Egon lakott, a másikban Gerzson. Feltehetően albérlet volt. Miközben a vacsorához készülődtek, elgondolkoztam magamban, hogy odáig rendben van, hogy túléltem a halálomat, de vajon van-e értelme ennek a fajta létezésnek. Hiszen az anyagi világhoz kötődő dolgokat már nem tudom élvezni és használni. Nem tudok enni és inni többé a hagyományos módon, arra pedig semmi esélyem nem lesz, hogy egy barátnőt összeszedjek, hiszen egyszerűen keresztülnéz rajtam mindenki és csak észrevehetetlen árnyként fogok vegetálni ebben az anyagi világban. Lehet, hogy mégis el kellett volna mennem a fénybe? Egyáltalán nyitva áll még az a fénykapu? Kicsit körbenéztem és láttam, hogy még mindig itt van a közelemben. Ugyan mi tartana vissza, hogy belépjek? Bár lehet, Gézának van igaza és az a biztos, ami itt van....

– Na mi az? Látom, nagyon elgondolkoztál – szólt rám Géza.
– Csak eszembe jutott, hogy már lassan egy napja vagyok halott, és még nem ettem, nem ittam semmit. Ennek ellenére nem érzek sem éhséget, sem szomjúságot. Viszont kicsit elfáradtam.
– Akkor itt az ideje a következő leckének!
– Már megint? Kezdem úgy érezni magam, mintha egy gyorstalpaló hullatanfolyamon lennék.
– Figyeltem a gondolataidat, és abban igazad van, hogy közvetlenül nem élvezhetjük az anyagi világot. De vannak bizonyos kerülőutak...
– Hogy érted ezt?
– Ha belemész egy élő ember aurájába, akkor fel tudsz töltődni az életenergiája által, amikor táplálkozik, akkor általa érzed az ételek, italok ízét, ha nővel van, képes vagy élvezni a szexet, és így tovább...
– Ez nekem így elég karcsú! Hiszen így teljes egészében tőle függnék, és ki lennék szolgáltatva a szeszélyeinek.
– Ha kellően érzékeny, akaratgyenge és befolyásolható az illető, akkor át tudod venni az irányítást a tudata fölött, és azután már te diktálsz. Időnként téged is rá tudtalak venni, hogy maradj még a kocsmában néhány italra. Ha rajtad múlt volna, már mentél volna haza.
– Szóval te voltál az... Lehet, hogy neked is részed volt abban, hogy kirúgtak a Medicor-tól?
– Számít ez most már? Hiszen így is, úgy is halott vagy, ezt már nem tudod visszacsinálni, hát jobb, ha alkalmazkodsz az új körülményeidhez!
– Hát rendben, igazad van. Azt mondod, csak bele kell állni az aurájukba?
– Igen. Úgy látom, elkezdtek enni. Akarsz egy kis zöldborsófőzeléket virslivel? Én azt hiszem, kihagyom. Majd a sörnél becsatlakozom. Melyik fickót választod?
– Annak alapján, amit elmondtál, Egont tartom a megfelelő energiadonornak.
– Bölcs választás! Gerzson aurája nagyon erős, nem könnyű beléhatolni. Egon érzékenyebb, labilisabb, vele könnyebb dolgod lesz.

Odasétáltam Egonhoz és beléptem az aurájába. Bizsergést éreztem, miközben az életenergiájából táplálkoztam. Vajon miféle kölcsönhatás lehet ez? Elektromos? Mágneses? Vagy mindkettő? Vagy egyik sem? Ugyanakkor az étel ízét is éreztem, amivel újdonsült halottként kellemes volt szembesülnöm, mivel újra élő embernek éreztem magam általa. Ez a bizsergő érzés kölcsönös volt, mert egyszer csak hirtelen Egon megszólalt.

– Bizsereg a hátam!
– Valami vérellátási zavar lehet – állította fel a diagnózist Gerzson. – Többet kellene sportolnod!
– Többet? Most is vagy 4-5 kilométert gyalogoltam a koponya miatt. Mit akarsz még tőlem?
– Ez mind szép és jó, de a sportnak csak akkor lesz eredménye, ha a napi rutin részévé válik. Egész nap a könyveid fölött görnyedsz. Ha így folytatod, a csajozós dumád egyetlen mondatra fog redukálódni.
– És melyik lenne az az ominózus mondat?
– „Simogasd meg a púpomat, az szerencsét hoz!” – nevetett Gerzson.
– Nagyon vicces!
– Komolyan beszélek! Reggelente egy kis torna nyújtógyakorlatokkal kiegészítve, ha ülsz, odafigyelsz arra, hogy a hátad egyenes legyen és napi félóra séta. Ebbe igazán nem halsz bele!
– Még meggondolom! Részemről jóllaktam. Előveszed a söröket?
– Rögtön, csak előbb teszek föl egy kis zenét.

Azzal a lemezjátszóhoz sétált és fölrakta a Jethro Tull „Stand Up” című lemezét. Utána kivette a söröket a hűtőből, lehuppantak a díványra, és átadták magukat a zene élvezetének. A sörözésre már Géza is előjött és belépett mellém Egon aurájába, hogy érezze a sör ízét ő is.

– Nem kellene kicsit lejjebb halkítani a zenét? – kérdezte Egon. – A szomszédok esetleg azt hiszik, hogy a Szabad Európa Rádiót hallgatjuk.
– Kapják be! Mit gondolnak, ha a „Sződd A Selymet Elvtárs”-t hallgatjuk, akkor hamarabb felépül a szocializmus?

Ebben volt valami, így több szó nem esett. Mikor a sör is elfogyott, és a lemez is lejárt, mindketten elvonultak a saját szobájukba. Mi Gézával követtük Egont a szobájába. Egon elővette a hátitáskájából Géza koponyáját, és az íróasztalra helyezte. Aztán leült és elkezdte lapozgatni az Anatómiai Atlaszt. Minket Gézával nem kötöttek le túlságosan a benne lévő dolgok, így kiléptünk az aurájából, és pihentünk egy kicsit mi is. Már 10 óra is elmúlt, mikor Egon végre befejezte a tanulást, a koponyát rátette a polcra, és egy alapos fogmosás után lefeküdt aludni.

Előző oldal Claudius Oltarimanus