Egy furcsa nap (igaz történet alapján)

Neoprimitív / Írások (125 katt) n13
  2021.07.23.

Ez a vasárnap is olyannak indult, mint az előző 2607, de valahogy mégis más volt. Hogy miért?

A gyerekektől reggel, indulás előtt megkérdeztem, hogy Inni, pisiltetek? Mondták, hogy igen, és elindultunk a játszótérre.

– Apa, nézd, hinta-pilanta! – mondta Flóra, és azzal a lendülettel bele is vetette magát. Átszellemülten hinta-pilantázott, szőke copfjai csak úgy repdestek körülötte.

Miki, az öccse, a homokozóban játszott. Talált egy ottfelejtett műanyag medvét, amit rutinosan a szájába dugott, hiszen olyan nagy ez a világ, és mindent meg kell egyszer kóstolni…

– Ne nyalogasd azt a medvét, tele van macilussal! – kiáltottam rá. Erre elengedte.

Nem értettem, mi a jó egy műanyag medve nyalogatásban. Aztán beugrott egy távoli emlék, és rájöttem, hogy anno én a medvesajttal ápoltam ilyen intim iszonyt, azaz viszonyt.

A dédnagyapám jutott az eszembe, aki gyakran halászott medvére. Lehet innen a medvék iránti vonzódás.

Flóra később megkérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha spigetti lenne az ebéd.

– Spigetti?! Hm… Nem bánom! Akkor nektek azt csinálok. Én viszont ebben a melegben valami könnyebbet ennék, valami zöldségeset.

Répa karotin – jutott az eszembe mintegy Freudi képzelettársítás eredményeképp. Hú, ennek a fele se répa!

Kellemesen telt a nap, a kölykök rendesen lefárasztották magukat, ment minden, mint a paripakacsás.

Hazafelé összefutottunk a postással.

– Hozott nekem valamit? – kérdeztem kíváncsian.
– Nem magának – válaszolt. – Itten az áll, hogy Várhegyi Eszter.
– Ő a feleségem!
– Na ja, a neje.

Gondoltam, már ez is kezdi a szójátékot. Némán aláírtam és átvettem. Elköszöntünk.

Megcsináltam a spigettit. Finom lett. Csorgott a nyálam, mint egy veszett kutyának, de keményen tartottam magam az ígéretemhez, és zöldséget ettem. Hideg sör helyett langyos ásványvizet ittam. A gyerekek végre elhúztak aludni.

Behunytam a szemem. A szobában párás meleg, kint a döglesztő forróság. A légkondi megint nem működött.

Ez már majdnem a tökéletes aszkézis – gondoltam –, ami olyan, mint a majom lába, mert az kéz is…

Mondom, furcsa egy nap volt. Mi volt ma mindenkivel?

Előző oldal n13
Vélemények a műről (eddig 2 db)