Linktár

Az Isten tenyerén

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/7 számában.

Barkázik a nyárfa
bizakodó ága,
tavasz közeledtét
reménykedve várja.

Rigó motoz halkan
tavalyi avarban,
trillázó madárhang
vidámság a dalban.

Erkélyemen ülök,
hallgatom a pezsgést,
szívemről lepattog
a fekete festék.

Nagyokat is dobban
- néha már mosolygok -,
könnyebb lett a teher,
amit régen hordok.

Életet kap újra
termékeny természet,
meglesem a csodát,
tőle leszek részeg.

Bódultan bámulok,
nyugalom szállt belém,
hitetlenként ülök
egy Isten tenyerén.