Kátyja halála

Neoprimitív / Versek (132 katt) Mortelhun
  2021.06.18.

Kátyja sírján a tavaszi nap
Csendben elmereng,
Kátyja élt és meghalt,
Hiánya békés szonett egy hajnalon.

Szerelem.

Kátyja szerette a szerelmet,
Egy barna fiút s vele a csókot,
Mely mezőn csattant s ajkakon.

Kátyjával halt a szerelem,
S véle halt valami más is.

Egy mesés, tulipánillatú világ,
Egy rövid kacagás,
Egy hosszú, nyáresti beszélgetés,
Egy csepp harmat, egy darab élet.

Véle halt a finomság.

Kátyja szerette a szerelmet,
A tavaszi nap pedig szerette Kátyját.
A szerelem szerette a tavaszi napot.

Kátyja halott.

Előző oldal Mortelhun
Vélemények a műről (eddig 1 db)