A férfi, aki szerelemre vágyott

Szépirodalom / Novellák (154 katt) Cat_
  2021.04.05.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/4 számában.

A férfi, aki azon a hervasztó estén bejött a bárba, azt mondta, hogy csak szerelemre vágyott, mint mindenki más. Persze nem öntötte ki rögtön a szívét; elsőre megtippeltem, hány feles vodkát kell beletöltenem ahhoz, hogy megeredjen a nyelve. Azt is mindjárt láttam a búvalbaszott képén, hogy nőügy – mindig látom, benne van a munkaköri leírásomban –, de ez valahogy más volt. Nem a szokásos, elkeseredett kiskutyatekintet, hanem valami mélyebb nyomorúság.

– Semmi nem látszott rajta, érted? Semmi! – mondja nekem, miután tegeződőre itta magát. – Még csak nem is az a végzet asszonya, vagy ilyesmi! Egy szimpla kis csaj a szomszéd irodából, akit kibeszéltek a többiekkel az ebédszünetben. Tudod, hogy van ez!

Most az jön, hogy mennyi pénzzel húzta le a maca, méláztam a poharakat törölgetve, de nem szóltam semmit; ha egyszer elkezdik a siránkozást, nem is akarják abbahagyni. Fizettem az albérletet meg a nyaralást, erre lelépett egy gazdag fószerral, blablabla, gondoltam, semmi extra.
Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

A férfi, aki csak szerelemre vágyott, suttogóra veszi, és ebből tudom, hogy valami kínosat akar bevallani. Kigombolódott az inge két felső gombja, a nyakkendő csálén áll rajta. Egyik sem túl drága, de azért nem a legalja, amolyan ofisz-sztájl. Megköszörüli a torkát, mintha ezzel késleltethetné a megszégyenülést.

– Voltak dolgok… amiket mondtam. De pár sör után mondtam, érted? Sose’ gondoltam, hogy meghallgat az univerzum, vagy mi a tököm. Hogy tényleg megtörténik.

Abbahagytam a törölgetést. Akad azért, ami egy hozzám hasonló, öreg rókának is felkelti az érdeklődését, így hát visszakérdeztem:

– Miért, mit mondtál? Aztán mi lett?
– Hogy tényleg olyan nőt kapok, aki annyira szenvedélyes, hogy az már… veszélyes. Akitől kitelik, hogy az éjszaka közepén kést szorít a torkomhoz, mit tudom én, mert látta, hogy szóba álltam a barátnőjével… Olyat, akivel…

Keresi a szavakat.

– Akivel érzed, hogy élsz – fejezem be helyette.
– Akivel érzem, hogy élek – visszhangozza, és rámarkol a vodkáspoharára.

Akkor láttam meg, hogy mindkét kezéről hiányzik egy-egy ujja.

A férfi, aki szerelemre vágyott, követte a tekintetemet. Persze nem bírtam megállni, hogy a csonka kezére ne pillantsak. Lekapta a láncfűrész a kertben, elütötte egy busz, szétszedte a haverja pitbullja, és még megannyi lehetőség. Nyilván nem hittem egyikben sem.

Egy megtört lélek ült előttem, vagy inkább kapaszkodott a pultba seggrészegen. Remegő, csonka ujjai közt az újabb feles; én tudtam, hányadik, neki már fogalma sem volt róla.

– Gyűrűsujj – leheli.

Tapasztaltam egy s mást, mióta ebben az állottsör-szagú lyukban poshadok. Jártak itt gengszterek, megcsalók és megcsaltak, bolond tyúkok meg őrült pasasok. Egy féltékeny férj le akart puffantani, mert úgy tűnt neki, hogy hasonlítok a zabigyerekére. (Ugyan… A nők sosem dugnak a csapossal.) Egy öregedő cégvezetőnő azt fejtegette két Sex on the beach között, hogy milliókat költött, és további milliókat szándékozik beleölni abba, hogy az arca olyan ránctalan legyen, mint a babapopsi.
Na de… levágott ujjak? Ezt még az én gyomrom sem vette be.

– A büdös életbe! – mondom önkéntelenül. A hátamon úgy zongorázik a hideg, mint fénykorában Herbie Hancock. – Holtomiglan, holtodiglan, mi?

Vállat von. Mivel el van ázva, eltúlozza a mozdulatot, és majdnem leborul a székről. Nem tudtam nem arra gondolni, milyen sérüléseket takarhat a csatakosra izzadt inge, de rohadtul kíváncsi voltam, ez az igazság.

– Na és… miket csinált még veled, mielőtt megszabadultál tőle? – kérdezem tőle alig palástolva izgatottságomat. Hát igen, azzal az illúzióval is leszámoltam már, hogy jobb ember vagyok, mint az ide járó népség, aki prostikra és piára veri el az utolsó forintjait. – Olyasmi, amit egy jó plasztikai sebész meg tud oldani? Felteszem, az ujjaidat eldobta, vagy ledarálta, vagy…

A férfi, aki szerelemre vágyott, ekkor felszegi a fejét és egyenesen a szemembe néz. Hátborzongatóan józannak tűnik, pedig kiitta a fél bárpultot. Na most tényleg olyan, mint egy kiskutya. Mint egy kiskutya, akit most rugdosott meg egy csúnya bácsi.

– Miből gondolod, hogy szabadultam? – kérdi fáradt félmosollyal, és végre kigombolja az ingét, hogy megmutassa, mi van alatta.

A mellkasán a házibarkács tetkó két furcsa, egymásba kapaszkodó lényt ábrázol, nem tudom eldönteni, emberek-e vagy szörnyetegek. Esetleg mindkettő. Egymás vérét szívják.

Tapasztaltam egy s mást, mióta ebbe a viszkiszagú kriptába vetett a rossz sorsom. A féltékeny pasas, aki meg akart ölni, később újabb kölyköket csinált a hűtlen asszonyának. A cégvezetőnő arca lebénult egy elszúrt botoxolás miatt, szerintem most a szellemvasútban mutogatják. Én meg ebben a jelzálogmentes lyukban rothadok, és önjelölt pszichomókust játszom kora estétől zárásig.

Szóval, néha az a legelcseszettebb dolog az életben, ha megkapod, amire vágysz. A férfi, aki csak szerelemre vágyott, most már tudja ezt. Nekem elhihetitek, harminc éve töltögetem itt az italokat.

Előző oldal Cat_
Vélemények a műről (eddig 2 db)