Jó lenne elutazni a naprendszerből

A jövő útjai / Esszék (168 katt) adam_dombai
  2021.03.12.

Miért van az, hogy mondom az embereknek, hogy az Univerzumban több milliárd bolygó (exobolygó) van, ami a sok-sok más csillag körül kering, és oda kéne menni megnézni, mi van ott, és kulturális antropológiát - pontosabban kulturális földönkívológiát, mivel az antroposz szó embert jelent - csinálni az Univerzum bolygóin, persze olyan válaszokat kapok, hogy jól érzik magukat a Földön, meg hogy van gravitáció, és ezt nem lehet.

Nincs véletlenül valakinél egy hiperhajtómű terv vagy csillagkapu? Az űrhajón a mesterséges gravitáció is jól jönne és persze a meteoroktól védő erőtér, az antigravitációs emelkedőrendszert is megemlíteném, amink nincs. Tudtommal ezt még nem találtuk föl, bár nem tudok mindent. Persze jó lenne, ha ezek létrehozása miatt nem szipolyoznák ki a földi embereket sem gazdaságilag, sem pszichésen. Vagy ha más csillagrendszerek civilizációi (már ha vannak) felfedezték őket, elkérhetnénk a terveket tőlük (valahogy úgy, mint A Kapcsolat (Contact) című filmben), vagy mi van, ha tényleg van egy ősi Csillagkapu hálózat? Bár a Csillagkapu című sci-fi sorozatban eléggé látszik, hogy filmtrükk, de mi van, ha van olyasmi? Én reménykedem és tartok is tőle. Mi van akkor, ha egy csillagkapu vagy teleport (Star Trek című filmsorozat) miatt atomokra szednek és összeraknak újra. Az lehet, hogy már nem én leszek, csak egy másolat ugyanazokkal a gondolatokkal, emlékekkel és testtel, mint az eredeti, de az eredeti megsemmisül.

Lehet, hogy valamilyen oknál fogva, vagy mert talán nem a földön fejlődtünk ki (bár ennek kicsi az esélye), vagy valakik már elutaztak a Naprendszerből (ennek is kicsi az esélye), emberek élnek a más csillagrendszerekben, világűrben. Egy napon ha el tudunk utazni a Naprendszerből. Persze az is kérdés, hogy az ottani intelligens lakók (már ha vannak) mit szólnának hozzánk, látogatókhoz vagy telepesekhez, és milyen lehet az ottani állat- és növényvilág, a rovarokról és egyéb apró, élő organizmusokról nem is szólva, bár azoktól is erősen tartok, főleg az utóbbiaktól. Ezen kívül az űrben a kozmikus sugárzás életet károsító hatása sem egy szelíd kutya, bár ha reményeink nem csalnak, a Föld sugárzástól védő burkát tudják majd mesterségesen megvalósítani a csillagközi űrhajón (mágneses dipólus vagy mini Van Allen-öv).

Reménykedem, hogy a csillagközi utazás lehetséges, persze tartok tőle, hogy a Murphy törvény miatt a technika bedöglik, vagy az emberi tényező miatt – amilyen pancser az ember – lesz a hiba és a baleset. Féltem az emberi életet, de azért reménykedem, hogy a baleseteket kiküszöbölik.

Persze segíthetnének minket előbb-utóbb androidok (mint Isaac Asimov regényeiben, vagy a Star Trekben Data) és nagyon hosszú életű replinánsok is, mint a Szárnyas Fejvadász c. filmben, ahol persze nem voltak hosszú életűek, de én megadnám nekik azt, ha lennének Asimov féle robottörvényeik, amiket Roger MacBride Allen továbbgondolt, mert Az Eredeti Törvényes Asimov robotok, ha nem adtak parancsot nekik, nem csináltak semmit, és ezt gondolta tovább Roger, hogy az ő Új törvényeivel a robotok önállóak lettek (Roger Mac Bride Allen: Kalibán.) Persze ezektől az Új Robottörvényes replikánsoktól tartok egy kicsit. Esetleg Beka az Androméda filmsorozatból, aki egy nanobotok (apró robotok) által felturbózott kedves, nagyjából nő. Őszintén szólva őt eléggé kedvelem.

Persze az is lehet, hogy a világ egy bibliai vagy buddhista látomás (Maja) vagy esetleg, ha jól viselkedünk, szép bolygókon fogunk újjászületni következő életünkben, ha egyáltalán van olyan, mert ezeket eléggé megcáfolja az, hogy az amerikai őslakosok vagy az eszkimók is emberek, és se nem buddhisták, se nem hittek a Bibliában. Nem is tett nekik jót, amikor összezavarták őket, és kiragadták saját kialakult kultúrájukból. Most az internet korában sok infó éri az embert, kultúrák keveredésében élünk, a kultúra sokat változik. Elnézést, ha kulturális sokkot okoztam az olvasónak a gondolataimmal, ki tudja, miből ragadtalak ki. Időnkén én is össze vagyok zavarodva, máskor letisztulnak a gondolataim. Más vicces, megnyugtató, meglepő, őrjítő és rémisztő lehetőségek is vannak a létet illetőleg, de a két utóbbival semmiképp nem akarlak benneteket ijesztgetni. Persze az említett lehetőségek kombinációja is lehetséges.

Én továbbra is reménykedem a csillagközi utazásban. Remélem, ti is, bár féltem a természetet, beleértve az embert is az utazás miatt létrejövő ipari tevékenység, meg egyébként is úgy általában az ipari tevékenység lehetséges környezetszennyezése miatt. Reménykedjünk benne, hogy mire az ember lassan kijut az Univerzumba, addig többi faj nem foglalja be az összes lakható bolygót előlünk, és nagy lesz a csillagközi együttműködés.

Én most 2019. február 16. hajnalán úgy tudom, ember még csak a Holdig jutott, és az sem ma volt, bár valahol az is klassz. A Naprendszert elhagyni ember csak a filmvásznon, a tv és monitorok képernyőjének illúziójában, könyvekben, képregényekben és festményeken, rajzokon, számítógépes játékokban, mint vetített gondolatban és persze csupasz gondolatban. Ezek inspirálhatják az emberiség további sorsát. Persze nem tudok mindenről, és azt hiszem, nem is akarok. A békés, biztonságos, természetbarát, csillagközi utazás létrejöttéig: békességet, kitartást, jószerencsét, és legyetek jók!

2019, Budapest

Előző oldal adam_dombai
Vélemények a műről (eddig 2 db)