Volt egy kertünk, szerelmem!

Szépirodalom / Novellák (445 katt) David_M_Pearl
  2021.02.10.

Hideg s fehér sorsomban egyre lépkedve
Sietve suhan mellettem el napnak fénye
Látom, virág már nem fiatalodik velem
Nekem már nem nő családfámon levelem

Emlékek parkjában vagyok filmemnek színésze
Zöldellő koromnak tévedtem ismét a földjére
Ott láttam meg, ki öreg törzsemnek koronája,
Fiatal cserjémnek volt örök, ölelő támasza

Érezlek, tapintalak,végre újra hallhatlak
most kívánhatlak, bár sose lenne vége a tavasznak!
Hangod a szelem, kezed a felhőm, hajad a napom
Még álmodom, hogy világ tengerén te vagy a csónakom

Aztán szakad a vetítés, a jelen filmjére váltva
Számat tátva, könnyekben ázva látlak mélyre zárva
Kezemben, hol kezed volt, már csak télnek havát érzem
Kérlek! Had nyugodjak, nélküled örökké csak vérzem.

Ketten voltunk kertnek virága, álmoknak hazája
Siettem, hidd el, akartam, fogadd el, minden hiába!
Most tudom, gyászomtól hervad minden ültetett ábránd
Örökké várlak, mert az autós nem látta a lámpát!

Előző oldal David_M_Pearl