MRSA

A jövő útjai / Versek (90 katt) Krómer Ágnes
  2021.01.19.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/2 számában.

Emlékszem, féltek tőled, mint a tűztől,
senki nem kért a fertőző nyavalyádból.
Te unatkoztál karantén kis világodban,
Cigi és nők nélkül majdnem halottan,
fehér falak szorítva öleltek naponta,
vágytál puha ölre szorító női combra.

Én talán akkor sem vágytam semmire,
nem ijesztett meg a halál gondolata,
láttalak reggelente ásítva csipásan.
Igen, már megint én vagyok itt....

Amíg markában tart minket az idő,
élünk valami életszerű képződményt,
maszk nélkül magamba szívtalak,
a bőröd illatát, és mégis vagyok.
A világ kint fertőzöttebb ott,
ahol szél tépi apróra az ágat.

Előző oldal Krómer Ágnes