Az ezerarcú ember
Voltam már tanár és egyben szerető.
Festő, ki mázgál. Fényképész. Mérnökúr.
Precízen kaptam el a pillanatot.
Okítottak és okultam, ha kellett.
Mára-már pap vagyok. Prédikátora
E népnek. S egyben hallgatóság is, ha
Kell. Bölcseleteimmel adom át a
Tudást. Annak, ki képes befogadni.
Hogy mivé válok a maszkjaim alatt:
Nem tudom. Lehetek még sarló, mi vág.
S válhatok ezerarcú sarlatánná...
De inkább az irkámra folyt tintából
Készítek képet. Hogy kit ábrázol majd?
Azt ki volt már tanár s egyben szerető...